A Fidesz elsődleges célkitűzése volt Mesterházy Attila pártjának megújítása.
Nem véletlen, hogy a Fidesz – egészen a Simon-ügyig – békében hagyta építkezni a pártelnököt és Bajnai Gordonra valamint Gyurcsány Ferencre lőtt. Mivel a Fidesz perspektívájából ez a két személy testesíti meg a külföldi érdekek becsatornázására létrejött lobbipártokat, ezért visszaszorításuk prioritásként szerepel(t). A stratégia részleges sikert hozott – a határon túli magyarság kérdésében már csak a Gyurcsány-párt bontja a magyar politikai konszenzust.
A konszolidáció tehát ezért is fontos a Fidesznek, hogy fél szemmel ne kelljen folyamatosan a háta mögé nézni. Ugyanakkor a párt egyedül a nemzetközi színtéren van már csak hátrányban az MSZP-vel szemben. Nem véletlen, hogy sokkal kisebb erőbefektetést igényel, ha az MSZP-t irányváltásra kényszeríti, mint egy árnyékrendszer felépítése. De a konszolidációra nem csak ezért van szüksége a Fidesznek. A választáson való részvétellel az MSZP már részben legitimálta a NER-t, ugyanakkor fontos a jobboldal szempontjából, hogy ez továbbra is így maradjon, a baloldal elfogadja a rendszer kereteit, elismerje a rendszerváltás bukását és feladja a demokrácia-probléma tematikát, mely szoros összefüggésben van a nemzetközi támadásokkal. A demokrácia-problémát azért is érdemes feladni, mivel sikertelen kommunikációnak bizonyult a választások szempontjából. Ugyanakkor Mesterházy Attila márfelismerte, hogy hibás volt az a politika, hogy minden egyes ügyben szembementek a Fidesszel. Ha valóban létrejön az Európai Unióban is a nemzeti érdekérvényesítés, akkor a Fidesz is fel fogja adni a – G. Fodor Gábor szavaival élve – „ostromlott erőd” pozícióját és (szimbolikus) engedményeket tehet a szocialist stáknak – melyek Mesterházy pozícióit is megerősítheti. Cikk itt.