Ficsku Pál. A nagy-miskolczi járvány.

 

 

Eljön a végítélet napja április hatodikán, fehér lesz az ég, piros és zöld békák fognak hullani az égből, eljön a mi időnk!

 

.
Néha úgy érzem, nem én vagyok hülye, hanem a világ. Gyerekkoromban azzal viccelődtek, ha valami, a felnőtteknek képtelen dolgot kértem, hogy kisfiam, majd, ha piros hó esik. Majd akkor megkapod. Na most eljött az én időm. Vagy, mondhatnám úgy is, a mi időnk, örök gyerekeké. Nemsokára piros békák hullanak majd Nagy-Miskolczon az égből.

Azt eddig is tudtam, hogy a politika beférkőzött a konyhába. Pontosan négy napja vágták fejbe baltával egy barátomat. Nem halt meg, mert különben nem mesélhette volna el, hogyan vágták baltával fejbe. Nem fejszével, mondta, hanem baltával, mert ha fejszével vágták volna fejbe, akkor meghalt volna, a fejsze kuruc hangszer, a balta meg a pribékeké. A konyhában vágták fejbe.

Büdös anyagiak miatt.

Büdös anyagiak miatt fognak piros békék hullani az égből. (Na ezt elírtam, békákat akartam. Bár tőlem hullhatna végre béke is az égből.)

Merthogy Nagy-Miskolczon lesz fideszes kocsonyafarsang zöld békával, és maszopos pirossal. Az egyiken becherovkát lehet majd inni, a másikon meg hellt, egyenesen San-Franxixóból.

.
Eddig Miskolc legjelentősebb eseménye (természetesen a Diósgyőr-meccseken meg mostanában a Miskolci Jegesmedvék meccsein kívül) a februári Miskolci Tél Kocsonyafesztivál volt. De mielőtt beletérnék a zöld és piros béka történetébe, egy kis etnogasztro-történelem, miért is különös a miskolci kocsonya.

A miskolci kocsonya a pislogó zöld békáról híres, aki belefagyott a kocsonyába, és aki ijedtében, amikor meglátta a kocsonyakannibált, bécsukta a szemeit, kettő volt belőlük, aztán kinyitotta mind a kettőt, pislogott, bécsukta, megint kinyitotta, megint pislogott, teste be volt fagyva a kocsonyába, és ott volt előtte a kocsonya-kannibál, remegő kezében tartva kését és villáját. A legenda szerint Tótárpinak hítták, felsőgömöri furmányos volt. A felsőgömöri furmányosok, másként pinavadászoknak is hítták a tótárpikat, szóval a felsőgömöri furmányosok szívesen szálltak meg a Magyar Huszár fogadóban. Milyen is az idő, lassan múlik, mint a téli jégcsap. Hát a legendának sincsen ideje. Egyes szóbeszédek szerint az ezernyolcszázas években történ az eset, mások szerint a két világháború között, nékünk mindegy, akkor még volt tél. Meg jégcsap.

Szóval ez a Tótárpi faszállító volt. Gömörből szállított fát az Alföldre. A fa alszik a hidegben is, nem szomjas, nem éhes, haladhat az éjben tovább. De a furmányos fázik, szomjas, éhes, alhatnékja is van. Így keveredett Tótárpi a Magyar Huszárba. Bejáratos volt oda, nem először tette meg az utat. Mit egyen télen az éhes ember? Kocsonyát. Ki is kérte a furmányos a kocsonyát a meszely bor mellé, hozta is a fogadós asszony a kocsonyát, csinos, sonkalábú özvegyasszony volt Potyka Kati, legendás visszaemlékezések szerint tényleg potyka volt, oda is adta jó szívvel. De akkor megremegve szólt utána a furmányos. Nagysasszony! Ez a kocsonya pislog.

Pislog ám a faszállító kurva anyád, gondolta Potyka Kati, de azért visszafordult, a faszállítóknak nem lehetett nemet mondani. És akkor elhűlve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Mert egy izmos termetű béka majdnem derékig bele volt fagyva a tányérba, és esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabadulásért. Pislogott, pislogott a béka, körbegyűlték az emberek, faszállítók, fuharosok, egyszerű emberek. Na ennek pechje van, mondta Potyka Kati, és felrakta a tűzhelyre a tányért, és kiengedte a fagyos jószágot.

Hát innen ered a miskolci kocsonya története.

A legendák nem említik, hogy milyen színű volt az a befagyott béka, de a béka általában zöld, vagy olyan varacskos barnás. Hát most megérkezett Nagy-Miskolczra a piros béka is.

A kocsonyafesztivált ugyanis eddig Fedor Vilmos, volt szocialista alpolgármester, és Társa, Rózsa Edit, volt SZDSZ-es parlamenti képviselő cége rendezte. Többnyire sikerrel, bár nem mentem bele az adatokba, konkrétan én nem eszek kocsonyát, de néhány évvel ezelőtt helikopterről szórták a belvárosban a plüssbékákat, rohangáltak a gyerekek, az enyéim is, a mai napig meg van az a két zöld plüssbéka.

Most már van piros is.

.
Nehogy már választások előtt ne a Fideszé legyen a kocsonyafesztivál, gondolom, ott is vannak faszállítók, hát kisajátították a kocsonyát. Csak hát a fesztivál neve védett, így kocsonyafarsang lesz. Pénz van rá bőven, legalább ingyen hallgathatom Péterfy Borit. Ihatok hozzá akciós becherovkát.

De ám Fedorék sem adták alább. Lesz kocsonyafesztivál is, amit meg a szikszói xixo meg Leisztenger Tamás szponzorál. Na. Tőlük kaptam a piros békát.

Már négy napja a piros békával alszok. Kicsi is, piros is, de a mienk. Egy házibékának nevet is kell adni. Gondoltam, Vilinek fogom hívni, a Vilmos nevet szeretem, de gondoltam, hogy az Fedorra utalna, annak meg a látszatját is szeretném elkerülni. Nem politizálok. Aztán a Viliről a vilinger jutott eszembe, a villamost meg Miskolcon tujának hívták.

.
Két szó van, amiről megismerszik a miskolci ember. Ha tudja, mi a makuka és a tuja. Úgyhogy ezt a kis piros békát Tujának kereszteltem el. Sokat fogtok még róla hallani, és olvasni.

Megmutattam a jobbikos haveromnak Tuját, éppen az utcán tolta a havat. Azt mondta, eljön a végítélet napja április hatodikán, fehér lesz az ég, piros és zöld békák fognak hullani az égből, eljön a mi időnk!

Készüljetek!

Jön a spanyolnátha után a Nagy-Miskolcz-i Pirosbéka-járvány. vagy.hu