Emil KaloHa van Isten akkor gonosz
Ezen keserű szavak kezdő orvos koromban hagyták el a számat. Nyivánvalóan nincs mentség rá. Mégis leírom. Anyám legkisebb testvéréről van szó. Életében utoljára feküdt osztályunkon. Ismeretlen kiindulású májáttétet okozó daganata volt. Ő volt a legsárgább beteg akit életemben láttam. Ezt a laborértékek is bizonyították. Csont bőrre lefogyott és íszonyatos fájdalmai voltak. Emil te orvos vagy segits, kérte. Én tehetetlen voltam. Vele-Gizával-volt a legjobb kapcsolatom az egész családból. Gyerekkoromban ha elszakadt a ruhám Ő varrta meg, ha valamire szükségem volt hozzámentem. Ő vitt el először Budapestre, Ő látta először a feleségemet (kérésemre eljött Debrecenbe), szóval minden fontos dolgot vele beszéltem meg. Anyám testvérei közűl egyedűl Őt tegeztem. Azon az ominózus napon kérésére -otthon akart meghalni-mentővel engedtük haza. Ma is előttem van a kép amikor én az orvosi szoba ablakából néztem amint Gizát hordággyal a mentőbe teszik. Tekintetünk találkozott. Ő is tudta én is tudtam, hogy az életben többé nem találkozunk. Akkor és ott mondottam,hogy ha van Isten akkor gonosz. Mérhetetlenül igazságtalannak tartottam, hogy általam a világ legjobb asszonyának tartott nagynénémre ezt a sorsot rótta ki. Mellettem egy kicsit mögöttem állt Soltész Kati kolléganőm aki mélyen vallásos volt és Ő is sírt, de csak annyit mondott: Emil lehet,hogy így érzel és talán igazad is van, de ne mondj ilyent.
Nem tudom ma mit mondanék?