Van egy iskola Borsod megye
egyik legszegényebb térségében, Hejőkeresztúron, ahová szeretnek járni a gyerekek. Cigányok is, nem cigányok is. Együtt játszanak az udvaron, közösen oldanak meg feladatokat, drukkolnak egymásért, amikor logikai versenyek zajlanak, stratégiai játékokban, dámában, sakkban, amőbában sorra nyerik az országos bajnokságokat.
Nem tehetős szülők vagy szponzorált alapítványok, hanem három szegény önkormányzat, a kilencszáz lelkes hejőszalontai, a hatszáz lakost számláló szakáldi és az ezeregy fős hejőkeresztúri tartja fent a IV. Béla körzeti általános iskolát és óvodát. Mégis megvan mindenük, számítógépes terem, interaktív táblák, tornaterem, sporteszközök – többségüket pályázatokon nyerték.
Ebből az iskolából a gyerekek zöme szakközépiskolában tanul tovább, hetven százalékuk érettségit szerez. Az igazolatlan hiányzás elenyésző. Pedig gyakran olyan környezetből jönnek a gyerekek, amely még arra sem inspirálja őket, hogy reggelente kibújjanak az ágyból. A cikk itt.