Tisztelt blog! Legtöbb esetben úgy
vettem észre, hogy csak az érem egyik oldalát közelítik meg oldalukon, én most a másikat is szeretném kissé megvilágítani. Bár nem saját tapasztalataimról van szó, hanem a testvéreméről, úgy gondolom, így is érdekes lehet. Ő a mentők kötelékében dolgozik Miskolcon, annyit dolgozik, hogy szinte már emberfeletti, amit csinál. Soha nem panaszkodik, csak elmeséli, mik és hogyan zajlanak körülötte, mik megtörténnek a bevetések alatt, mi, a családja pedig csak bámuljuk, hogy hogyan képes nap, mint nap újra, lelkiismeretesen ellátni a feladatát, főleg ennyire nevetséges pénzért. Konkrétan egy esetet szeretnék megosztani önökkel, kérem,a nevem ne kerüljön ki, sem az email címem.
Pár hete történt, hogy egy 30-as nőhöz szívroham gyanújával riasztották őket. Nagyon hamar kiérkeztek az esethez, természetesen teljesen felkészülten, felszereléssel, ahogy az annak rendje és módja. A nő hisztérikus állapotban, már a bejutás hozzá is külön történetet érdemelne, mert a nő csak sikítozott, kiabált, káromkodott, hogy jöjjenek már be hozzá, ők pedig próbálták neki nyugodtan, érthetően magyarázni, hogy ahhoz ki kell nyitnia a lakás ajtaját, nem törhetik be, ha egyszer otthon van és mozgásképes. Nagy nehezen be is jutottak, a nő továbbra is zaklatott, pánikban van, azt hajtogatja, meg fog halni és folytatja a káromkodást, anyázást.
Próbálják nyugtatgatni, lefektetik, hogy nyugalmi állapotba kerüljön, kisebb-nagyobb sikerrel. Közben persze ők is idegesek, hiszen segíteni szeretnének, de ez ugye nem csak rajtuk múlik, ilyen környezetben pedig igen nehezen megy. Végre előkerül az ekg, megvizsgálják, a készülék és a vizsgálatok sem mutatnak semmit. Kap a delikvens egy injekciót, és testvéremék közlik vele, hogy ettől jobban lesz, nyugodjon meg. A nő tovább erősködik, hogy nem akar meghalni, kiabál, fenyegetőzik, és követeli, vigyék be a kórházba. Nos, más megoldást nem látnak, elviszik, legalább így megnyugszik, főleg ha a kórházban is megmondják neki, csak felspannolta magát, nincs semmi baja.
Beszállnak a kocsiba és elindulnak a kórház felé. A nő láthatóan már jobban van, a fenyegetőzést és kiabálást is befejezte. Körülbelül félúton lehettek, amikor a nő felül a kocsiban és közli, hogy ő már sokkal jobban érzi magát, ki akar szállni, semmi értelme, hogy bevigyék. Testvérem elmondása szerint itt egy kissé kiakadtak, de nem szóltak semmi bántót a kishölgynek, csak közölték, hogy ha már eddig azt akarta, hogy kórházba kerüljön és ott is megvizsgálják, akkor legyen türelemmel és tartsa is magát ehhez. A reakciója a nőnek újabb kiabálás, káromkodás és fenyegetés, márpedig őt nem vihetik akaratán kívül kórházba, elrabolták, meg ilyesmik. Testvéremék ekkor már kifejezetten idegesek voltak és nagyon elegük lehetett, ezért úgy döntöttek, inkább kiteszik, hagy menjen, amerre akar, de ennek így nem sok értelme van. Így is tettek és csak ekkor jött a döbbenet. A nő ugyanis kiszállt a kocsiból, kissé megigazította a ruháját és fogta magát, bement egy vendéglátó ipari egységbe. Azaz, taxinak használta a mentőautót.
Nem tudni, hogy előre így tervezte-e és szándékosan vezetet félre a mentőket, vagy út közben jött az ötlet, hogy így tesz, mindenesetre a pofátlanság teteje, hogy így tett és ez által esetlegesen olyanok számára nem jutott kocsi, akik igazi és valós életveszélyben voltak akkor és ott. Meg kellene már tanulni, hogy mik azok az indokolt dolgok, amelyekért felhívjuk a 104-et. Sokszor hallom, hogy menstruációs panaszokhoz és egyéb csip-csup esetekhez rángatják őket oda, holott lehet éppen máshol valóban elkelne a segítség. Sokan hazudnak is a diszpécsernek, mert ha igazat mondanának, úgy persze az ügyeletet küldenék hozzájuk.
Még rengeteg sztorit tudnék elmondani, pofozkodás, fenyegetőzés, szidalmazás, a mentők mindennapi munkájának sajnos velejárója. Meg kéne őket becsülni, és oda kellene figyelni rájuk. Van egy sztorija a magyar egészségügy helyzetéről? Megváratták, félrekezelték, megalázták, vagy ellenkezőleg, csupa jót tapasztalt? Küldje el történetét a praxisblog@yahoo.com címre.
Üdv: Vera