- Hősünk: Pusztai László
- A gyönyörű kert helye: Miskolc
- Kategória: 4. vidéki normál kert
A nagyszüleim a 30-as években építtették a családi házunkat, amelyben állítólag a környék legszebb kertje volt, a képek tanúsága szerint virágágyásokkal, bukszus sövényekkel, rózsákkal, kerti utakkal, lépcsőkkel, műkőből épült kerti asztallal, padokkal, szökőkúttal. Az ötvenes-hatvanas évekre mindebből már csak romok maradtak, a társbérletbe hajszolt szüleimnek csak néhány gyümölcsfa-ültetésre volt energiájuk, a fű, ha már derékig ért, egy évben kétszer lekaszáltatták. Érdekes, hogy nem érintette meg őket a kiskert mozgalom sem, amely a hetvenes évek végén indult virágzásnak. Az udvar a szabadtéri lomos volt sokáig, de ezzel nem voltunk egyedül a környéken. Az első lépés a fűnyíró-vásárlás volt, aztán máig ismeretlen ötlettől vezérelve felástam a nyolcvanas évek vége felé a kert egyik részét, és konyhakertet csináltam egy hatalmas fenyőfa árnyékában, ami mint kiderült, nem volt jó ötlet, mert a fenyő környékén nem marad meg semmi. A környék legmagasabb tűlevelűje ma is megvan.
Évekig termelgettem konyhakerti növényeket, de a kutyáim megvárták a nyár végét, és leszedték a paradicsomot, a répát meg kikaparták és megették. Kerítést építettem, és innen kezdve eldőlt a jövő… Mivel minden felmenőm városi volt, és a szüleim is hanyagolták a földtúrást, a saját káromon tanultam. Egy dolog már az első években kiderült, haszonról a hagyományos értelemben beszélni fölösleges, mert nekem akkorra termett valami, amikor a boltban a kétszer akkora termést már a vevők után hajigálták.
Maradt az élmény, hogy saját termést eszik a család, és legalább minden bio, mert soha semmilyen vegyszert nem használtam, de stresszoldó terápiának is jó, meg hátha a gyerekek ellesnek ezt-azt. A sovány földet komposzttal próbáltam kissé feldobni, de az igazi áttörést az adta meg, amikor a szomszéd, látva az aprócska paradicsomaimat, átdobott néhány zsák galambtrágyát, ami valóságos robbanást okozott a földemen. (A háztartásban keletkezett szerves anyagok 100 százalékát komposztáljuk, kivéve a szennyvízbe kerülő cuccokat, de még a szomszéd levágott füvét is fogadjuk.)
Az évek során kiderült, hogy mik azok a tuti növények, amelyek termést hoznak, és mi az, ami kudarc. Paradicsom, bab, tökfélék, cékla teljes siker, de a répa, a retek, a paprika (kivéve, ha sok vizet kap) egy nagy kudarc. Az évek során kiépítettem egy vízgyűjtő rendszert, amely a két telekszomszéd házainak sarkáról a fölösleges esővizet gyűjti össze nálam, de persze a saját esővizet is spajzoljuk. Ez a mi válaszunk a klímaváltozásra. Így, ha nem kések sokat az ültetéssel (persze minden évben heteket csúszok), lesz termés még a legnagyobb aszályban is. Csöpögtető öntözés, a palántákat egy kis mélyedésbe ültetjük, hogy jobban hasznosítsa az esővizet, háló az uborkának, a cukkini kordonon fut a paradicsom felett a jobb helykihasználtság érdekében, ez az idei fejlesztés. A palánták kiválasztásánál megpróbálok sokféle fajtát venni, aztán meg olyan idősebb néniktől is vásárolok, akik ismeretlen fajtákat emlegetnek. Ha valami beválik, elrakjuk a magvakat. Évekig volt olyan paradicsomunk, amit Erdélyből érkezett.
Pusztai László, Miskolc