Egy volt főtörzszászlós, aki egy vidéki városban dolgozott anno azt az utasítást kapta járőrtársaival együtt, hogy egy 12 órás szolgálat alatt – ami nyolc óra vagy legfeljebb 24 óra lehet – 10 darab igazoltatást és 4 feljelentést vigyenek be. Hozzátette: hozzájuk képest Budapest belvárosában egy rendőrök könnyebb helyzetben volt, hiszen egy pályaudvaron egy óra alatt akár harminc-negyven ember is igazoltatható. „Az egyik volt kollégám például mindig, amikor szolgálatban volt, felszállt az egyik menetrend szerinti buszjáratra, és végigellenőrizte az utasokat. Így szűk egy óra alatt ötven igazoltatáson volt túl.”
Amennyiben a járőr nem tudta hozni a kötelező igazoltatási és feljelentési darabszámot, elkészítette őket ő maga. Azon a kapitányságon, ahol ő dolgozott, a hajléktalanok adatai például ki voltak gyűjtve. „A húsz-harminc ember papírjai közül találomra kihúztunk ötöt, és különböző közterületen elkövetett szabálysértések – például szemetelés, kukázás – miatt feljelentettük őket. Ebben semmi bukta nem volt, mert a fedélnélkülieket soha nem találták meg, és a bírságokat sem tudták rajtuk behajtani. De a statisztikai elvárásokat teljesítettük.”
Alkalmaztak más módszereket is – tette hozzá – mint a tilosban várakozó autók felírását és tulajdonosaik feljelentését. Előfordult az is, hogy az intézkedéseket úgy oldották meg, hogy beálltak egy forgalmas kereszteződésbe, és feljegyezték az áthaladó autók rendszámát. „Ennek alapján a nyilvántartó-rendszerben megnéztük, ki a gépkocsi tulajdonosa, és a nevére az adataival együtt kitöltöttük az igazolólapot, amivel tulajdonképpen jogosulatlan adatkezelést követtünk el.” Amennyiben az egykori járőr nem teljesítette az elvártakat, fogdaőri szolgálatra vezényelték, de előfordult, hogy nem engedték el szabadnapra vagy nem járultak hozzá ahhoz, hogy másodállást vállaljon-írja a hvg.hu