Egy értelmes, intelligens  fiatalemberrel beszélgetünk, aki a rendészeti szakközépiskola elvégzését követően letette az esküt, rendőri szolgálatba állt, majd másfél év után leszerelt. Édesapja is rendőr volt, mindig erre a pályára készült, szerette is hivatását, de sem szakmailag, sem anyagilag nem voltak számára elfogadhatóak a feltételek és a körülmények. „A rendőrségen többszörösen szegték meg a szabályokat, például a fegyveremet a zsebemben kellett hordanom, mert nem adtak hozzá tokot, és többször is a szállásomon kellett tárolnom……”

 

 

Hogyan kezdődött rendőri szolgálata?

 
2011. augusztus 1-én kezdtem meg rendőri szolgálataimat, otthonomtól közel 200 km távolságban a Gödöllői Rendőrkapitányságon. A Gödöllői Rendőrkapitányság körzetébe tartozó Pécel Rendőrőrs állományába voltam beosztva. A szállásom ekkor Pécelen volt, a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ épületében.

 

Ha már ilyen messzire helyezték a családjától, legalább fizették a szállást?
Nem, a rendőrség nem támogatta a lakhatásomat, így havonta fizettem a szállásdíjat. Nem tudtam mit csinálni, el kellett fogadnom, holott tudtam, hogy más körzetekben nem így van, a volt osztálytársaim például kaptak ilyen jellegű hozzájárulást, havonta 22 ezer forintot.

Amikor megkezdtem a rendőri pályafutásomat csak egy fegyvert kaptam felszerelésként, tok nélkül. Az első egy néhány szolgálatom úgy telt, hogy semmilyen felszerelésem nem volt, csak egy fegyverem, melyet a zsebemben kellett hordanom. Ahogyan az is előfordult, nem is egyszer, hogy a fegyveremet a szállásomon kellett tárolnom. Miután már eltelt jó pár hónap és még mindig nem kaptam meg a felszerelésem, akkor gondoltam, hogy megveszem saját költségemen. Így is történt, vettem egy bilincset tokkal, egy irattartót, egy gázspray tartót, tompfát tartóval és egy PA63 fegyvertokot.

Lassan egy év eltelt és a rendőrség még mindig nem biztosította számomra a megfelelő felszerelést, mely nem csak szabálytalan volt, hanem amellyel megfelelően el lehet látni a szolgálatomat. Ez a természetbeni ellátás le is van írva az 1996. évi XLIII. törvényben, mely a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szól. A 116§ (1) bekezdés pontosan leírja: „A hivatásos állomány tagját a természetbeni ellátás keretében térítésmentesen el kell látni a fegyveres szerv feladatainak megfelelő fegyverzettel, felszereléssel, ruházattal és – a jogszabályban meghatározott esetben – élelmezéssel.”

Végül megkapta ezeket a tárgyakat, amelyeket kénytelen volt saját pénzéből megvásárolni?
Nem. Másfél évig dolgoztam rendőrként, de ez alatt az idő alatt nem biztosították számomra a felszerelést. Ha rákérdeztem, azt mondták kérjem kölcsön valakitől….

Hogy lehet ilyen messzi élni a családtól egy pályakezdőnek?
Nehezen. 8 hónap után be is adtam az áthelyezési kérelmem lakóhelyemen, a Fonyódi Rendőrkapitányságra, anyagi helyzetem és családi okok miatt is. A szabályzat szerint még 5 hónapra visszatarthattak – ezt meg is tették -, de a Fonyódi rendőrkapitány, akivel közben folyamatosan tartottam a kapcsolatot, többször is megígérte, hogy odakerülök, mert ott a közrendvédelmi osztályon van járőr státuszi beosztás.

Az egy év leteltével kérelmem hatálya szerint 2012. szeptember 1-től, már a Fonyódi Rendőrkapitányságon dolgozhattam volna, de sajnos nem így történt. Egy két nappal a hatály előtt 2012. augusztus 28-án jött egy fax, hogy „elutasítva”, nem támogatja a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság az áthelyezésemet.

A fonyódi rendőrkapitány ezután fel is hívott, hogy elmondja, hogy státusz hiány miatt utasítottak el. Csalódott voltam én is, a családom is, mert nem erre számítottunk. Tudomásul vettem az elutasítást, de egyre nehezebb volt ezt az anyagilag is megterhelő helyzetet elviselni.

Felvettem a kapcsolatot egy másik, a Siófoki Rendőrkapitánysággal, megkérdeztem, hogy ott fogadnának-e, illetve van-e hely. Azt a választ kaptam, hogy, természetesen van, adjam be az áthelyezési kérelmem. 2012. augusztus 29-én be is adtam, 2012. szeptember 15-ei hatállyal, hogy akkor mehessek. Ezt a kérelmet gödöllői kapitány elfogadta és engedélyezte, hogy két hét múlva távozhassak, mert a szabály szerint – ezt meg is mondták – „már nem tarthatnak vissza.”

Eljött szeptember 15-e és semmi hírt, információt nem kaptam az áthelyezésemről. Telefonáltam többször is a Siófoki Rendőrkapitányság személyügyintézőjének, hogy mit tud a kérelmemről. Állandóan azt a választ kaptam, hogy nem tudnak még semmit róla, legyek türelemmel. Október 3-án többszöri próbálkozás után ismét felhívtam a személyügyintézőt, de akkor már azt a választ kaptam, hogy „felfüggesztették az áthelyezési kérelmem, mert fogadó nyilatkozat stop van az országban 2013. január 1-ig.” Ekkor visszaküldték Kaposvárról a személyi papírjaimat Gödöllőre, mellékelve egy levéllel a Somogy Megyei Főkapitánytól, hogy ha fent tartom az áthelyezési kérelmem január 1 után is, akkor újra átnézi a papírjaimat és akkor folyamatba teszi az áthelyezésem.

2013. január 9-én azonban azt közölték velem a Gödöllői Kapitányságon, hogy adjak be egy újabb, azaz már a harmadik áthelyezési kérelmet. Ezt azonnal meg is tettem. Ezután a közvetlen parancsnokom illetve a kapitány úr ráírt még 2 hónapot, hogy addig visszatartanak. Az volt az indok, hogy nem tudják mennyi a kérelem lefutási ideje. Ez azt jelentette, hogy 2013 április 1-jével mehetek. A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság azonban ismételten elutasította a kérelmet, azt indokot írta, hogy nincs bérkerete a megyének arra, hogy engem foglalkoztasson.

Ez már harmadszori sikertelen kérelme volt. Hogy bírta ezt elviselni?
Egyre nehezebben, ráadásul az elmúlt másfél évben 2011 augusztusa és 2013 márciusa között a Pécel Rendőrőrsön töltöttem 13 hónapot majd át tettek a Gödöllői Kapitányságra majd ismét vissza, a 20 km-el messzebb levő Pécel Rendőrőrsön láttam el a szolgálatomat. Amikor egyik helyről áthelyeztek a másikra, szállást kellett váltanom, hogy időt és pénzt spóroljak meg és normálisan tudjak bejárni dolgozni. Amikor ismételten visszahelyeztek a Pécel Rendőrősre, már nem volt lehetőségem a korábbi szállás igénybevételére. Ez azt jelentette, hogy Gödöllőről minden nap vonattal kellett utaznom Pécelre hogy eltudjam látni a szolgálatomat. Mindezt saját költségemre napi 610 forintért, mert ezt sem támogatta a rendőrség. Ennek a havi plusz költségnek az összegéből tudtam volna havonta egyszer hazautazni. Ekkor anyagilag már nem is tudtam fent tartani magam, ezért a családomtól illetve ismerősöktől kellett segítséget kérnem.

Mi volt az utolsó csepp a pohárban?
Szeretem a rendőri munkát, és a hivatásomnak tekintettem, de ilyen körülmények között kénytelen vagyok tovább állni. A törvényben hiába van pontosan leírva, a szolgálati szabályzatban, hogy: „15§ (1) bek. A hivatásos állomány tagjának szolgálati helyét a fegyveres szerv szervezeti egységei területi elhelyezkedésének és a fegyveres szerv feladataiból fakadó szakmai igényeknek megfelelően, a hivatásos állomány tagja méltányos érdekeinek figyelembevételével kell meghatározni. (2) bek. A hivatásos állomány tagja e törvényben meghatározott esetekben és feltételek szerint a szolgálati helyéről áthelyezhető, illetve más szolgálati helyre vezényelhető.” Ez a szabály sem érdekelt senkit.

Miután harmadjára is elutasítottak, nagyon csalódott lettem és arra a döntésre jutottam, hogy leszerelek, felmondok a rendőrségnél, mert ezt így lehetetlen tovább folytatni. Nem elég, hogy a családomtól 200 km-re vagyok másfél éve, még megélni sem tudok, ez így nem mehet tovább! Velem együtt vagy kilencen szerelnek le mostanában.

Hogyan tovább?
Azon még nem volt időm gondolkozni, mert épp a minap tudtam meg, hogy felmondásom után még nekem kell a rendőrségnek fizetnem egy meghatározott összeget, állítólag azért, mert még nem töltöttem el 2 év szolgálati viszonyt, ami 2013. augusztus 1-jén járna le. Ez már bosszantó, mert nem elég, hogy a rendőrség számomra nem adta meg a természetbeni illetve más egyéb juttatásokat, melyek le vannak írva a szolgálati szabályzatban, még nekem kell ezek után több százezer forintot fizetni. Nem csak nem tudok, de nem is szeretnék további anyagi áldozatokat hozni.

Annak ellenére, hogy sajnos sok negatív dolog volt, sok szabálytalansággal többszörösen szegték meg a törvényekben és szabályzatokban foglaltakat, szerettem a munkámat, többször megdicsértek, úgy láttam meg vannak velem elégedve. Érdekelt ez a szakma, de ezek a körülmények teljesen elvették a kedvem. Anyagilag és szakmailag ez így nem felel meg az elvárásaimnak.

Mennyasszonyommal szeretnénk egy gyönyörű családot, terveink vannak ehhez sok minden megteremtésére is szükség volna, de ilyen körülmények között, hogy 200 km-re vagyunk egymástól és hiába dolgozom, hiszen ebből egyedül sem tudok megélni, ezt nem lehet megvalósítani. Hiába végeztem jól a munkámat, hiába voltam szerény, hiába nem tettem szóvá a nyilvánvaló szabálytalanságokat, hiába kértem az áthelyezésemet, minden erőfeszítésem eredménytelen maradt, és még ezt az egyetlen kérésemet sem voltak képesek teljesíteni. Rajtam kívül senkit nem érdekelt, hogy mit és miért szeretnék.

Név és cím a szerkesztőségben   http://www.fovarosi-hirhatar.hu/