A Bükköt járó embereknek kora tavasszal, különös ajándékkal szokott kedveskedni a természet. Egy-egy csapadékosabb, nagyobb hó mennyiséget adó tél után, ugyanis beindulnak a hegység leglátványosabb szépségei: az időszakos karsztforrások.
Zúgva, dübörögve tör a felszínre a fennsíkon beszivárgott, majd a több száz méternyi mészkő rétegen átszűrt kristály tiszta forrásvíz.
Színe és íze semmihez nem fogható, ez maga a „nagybetűs” ivóvíz. Bár abban a pillanatban, ahogy a hegy gyomrából megszületve a felszínre ér, még nincs hangja, de amint megteszi első méterét a napfényben és összetalálkozik a tavaszi levegővel, robajjá vált addig hangtalan futása.
Az időszakos karsztforrások az erdőt járó ember szívhez és lelkéhez is igen közel állnak. Ha működésbe lépnek, híre rögtön szájról szájra terjed. Megy az Imó, működik a Vöröskő, mondjuk kedveskedően egymásnak. Elég csak ennyit mondani vagy hallani, és máris hevesebben ver a szívünk. Hevesebben, mert az éveken át kiszáraz forrásokat újból működni látni, maga a gyönyörűség.
Az örök megújulás lehetősége ez, az élet állandóan változó körforgása mellett.
Számomra semmi nem szimbolizálja jobban a megújjúlást, mint egy tavaszi időszakos karsztforrás működése. Aki ízlelte ízét, hallgatta hangját és megmosta benne egyszer is az arcát, az tudja, miről beszélek…
A Bükk ilyen időszakos forrásai közül a legkülönlegesebbek, a Tar kő alatt található „nagy négyes” tagjai: a Fekete-len, az Imókő, és a Vöröskő forrásai(alsó és felső forrás).
Persze mindegyikük más és más.
A Fekete-len forrása Ez viszont már az Imó…
A Fekete len olyan kislányos, mint a neve. Egyszer csak nevetve előlép a semmiből és vígan lecsoborászik a domboldalon. Gyermeki egyszerűséggel járja rövidke útvonalát…
Az Imó-kői-forrásbarlang A színe a vízkék…
Az Imókő viszont már maga az érett felnőtt kor. Határozott, minden akadályt legyőző a temperamentuma. Szinte megemeli a hatalmas sziklafalat, aminek a lábainál fakad. Vastag, széles folyása, mély hangon dübörögve mondja a magáét. Imóóóóóóóó. Célra törő útvonala előtt a völgyek is félrehúzódnak.
A Vöröskő vizi legyezője
A Vöröskő forrása pedig maga a fiatalság. A magasba tör, nem féltve az energiákat. A víz szinte énekel, ahogy a szűk sziklaüregek fogságából kiszabadul. Bohém, vicces kedvű, gyakran fröcsögve incselkedik az emberfiával.
Persze mondhatnék számokat is. Hogy ennyi meg annyi víz tör a felszínre ebből vagy abból. Mondhatnám azt is, hogy ez mennyi-mennyi mindenre elég. De őszintén, én nem számokat látni, vagy hasznot gondolni akarok egy forrás láttán.
Egyszerűen csak szeretnék örülni, és boldoggá válni a láttukra.
Egyszerűen ennyi.
Ők a boldogságom nemcsak időszakos forrásai…
(Ezek a források több pontból, turista úton jól megközelíthetőek, szabadon látogathatóak. Körülbelül egy fél napos kirándulással 13-15km-t teljesítve felkereshetőek. Remek kiránduló programm, egyszer ezt látni kell…!) turistamagazin.hu