„Nem az a baj, hogy a miniszterelnök egy felelőtlen ártány” – mondta Gyurcsány, aki arról is beszélt, hogy amikor az MSZP-vel elbukott, belátta, hogy nem elég, ha jóhiszemű, az is fontos, hogy tisztességes emberekkel vegye magát körül. Mint mindig, amikor a nyugati civilizációról beszél, most is a napfénybe fordította az arcát, amikor arról beszélt, hogy nem visszamenni kell Trianonba, hanem előre, az Európai Egyesült Államokba.
Gyurcsány boldogan jelentette be, hogy két év után végre az MSZP is biztosította a támogatásáról, és a Szolidaritás is meghívta az október 23-i tüntetésre. Ez valóban mérföldkő a párt történetében, hiszen a szolidaritásosok (és a többi párt is) eddig mindig rászóltak a DK-sokra, hogy ne lobogtassák a zászlójukat civil tüntetéseken, mert Gyurcsány szerintük lejáratja az ügyüket. Ezért miután Gyurcsány beszámolt a nagy összeborulásról, nekiment a többi pártnak azok „finnyásságáért” és „vélt vagy valós személyes sértettségéért”.
A 300 ezer határon túli szavazó az új 23 millió román munkavállaló: bár Gyurcsány néhány perccel korábban arról beszélt, hogy Magyarország a határon túliaké is, külön fejezetet biztosított a beszédében annak, hogy nem szabad nekik szavazati jogot adni, mert ha az ő szavazataikkal fog nyerni a Fidesz, akkor mindenki meg fogja őket utálni. „Nem lehetünk kutyaszívű emberek!” – mondta aztán Gyurcsány, amit remélem, hogy nemcsak én nem értettem.
Végül beszélt még egy kicsit az éhezésről, emberpróbáló erejéről, és arról, hogy: „Nem színházat játszunk, nem magunkat mutogatjuk.” Majd még egyszer magasba emelték egymás kezét a színpadon, megtapsolták a közönséget, végül Gyurcsány a rajongók áradatán keresztül bepattant egy kocsiba, ami elhajtott vele, és véget ért a komédia. index.hu