Vannak különleges események az életben, olyanok, amikre életünk végéig emlékezünk. Persze vannak előre tudható, beütemezett események, amik tudod, hogy fontosak lesznek az életedben. Érettségi, ballagás, diplomaosztó, a jóég tudja. Aztán vannak olyan események, amik egyszerűen csak megtörténnek és annyi erőt és inspirációt adnak, olyan érzelmeket váltanak ki, amire akkor nem vagy felkészülve. Egyszerűen csak állsz, és könnybe lábad a szemed, és érzed, hogy most valami fontos dolognak lettél részese, amiért érdemes volt élned és igazolni látod megannyi döntésedet, hogy megélhetted.
Vannak különleges emberek, akik anélkül, hogy tudnám miért, de sokat jelentenek, akikért csak áldani tudom a Futókarmát, hogy összehozott velük, az ismeretségük ajándék. Soha nem ismertem volna őket, ha nem kezdek el futni, és talán soha nem ismerték volna meg egymást, ha nem kezdünk a DK Team felépítésébe. Megismerték egymást és olyat tettek, amire gondolva elszorul a szívem.
Itt van ez a Balogh Ádám. A franc tudja miért, de ez a csávó nagyon szerethető figura, állandóan mosolyog, állandóan vidám, az egész ember egy szeretetbomba, nem is nagyon értem, hogy hogyan csinálja. Árasztja magából az energiát, elég ha egy kicsit csak a közelében vagy, és azt érzed, hogy töltődsz fel a belőle áradó pozitív életszemlélettel. Ezt kellene valahogy megtanulnunk tőle. Ádám egyébként jól ismert ultrafutó, a 6 és 12 órás, kétnapos, hatnapos ultraversenyek állandó résztvevője, korosztályának világranglista nyolcadik helyezettje. Nem túl nehezen felismerhető fizimiskája miatt én már tavaly Almádiban felfigyeltem rá, aztán a Velencei tó körön futottunk egy kicsit együtt. Érdekesen fut, mint egy bevásárló főkönyvelő az ebédszünetében, mintha a könyökére lenne akasztva egy fonott bevásárlókosár és a Lehel-téri piacon nézelődne. Nagyon nagy megtiszteltetés volt, amikor belépett a csapatba, és nem csak belépett, hanem aktív figurája is lett a Közösségnek. Amikor belépett, megírta a bemutatkozását és ott ért sokakat a megdöbbenés: Ádámnál évekkel ezelőtt szklerózis multiplexet diagnosztizáltak, de ő nem adta fel, hanem agykontroll és a pozitív gondolkodás segítségével évek óta tünetmentes. (Hallgasd meg történetét a Juventus Rádió: Budapesti Arcok) Hihetetlen figura, soha senki nem látta szomorkodni, mindig mindenkihez mindig volt egy-két jó szava. Ez az idilli állapot ki is tartott egészen az Ultrabalatonig.
Az idei gyilkos kánikula sokakon, így Ádin is kifogott, feladta az Ultrabalaton egyéni teljesítését (új olvasóknak: non-stop futás 212 km!). Csak ült a kocsiban magába roskadva, mondhatott bárki bármit, látszott rajta, hogy hatalmas csalódásként éli meg ezt a dolgot. Nehéz volt okosat mondani neki, majd jövőre megmutatod stb. Utána is lejött a DK Team edzésekre, de még hetek múlva is látszott rajta, hogy átfutott rajta a pofon, és nem tudja, hogy merre tovább. Rossz érzés volt látni ezt a mindig vidám figurát ennyire maga alatt. Aztán az egyik edzés után beültünk a Cha-cha-cha(?)-ba a csapattal, ahogy szoktunk, és Enikő öccse felvetette, hogy ha ennyire bántja a dolog, akkor menjünk vissza együtt, a DK Team önkéntesei végig kísérik, és nosza, rajta, győzze le a tavat, mutassa meg mindenkinek, de leginkább önmagának, hogy le tudja győzni azt a hülye pocsolyát. Vannak pillanatok, amire mindig emlékszel, nekem ilyen ez a pillanat, ahogy Ádám arcát láttam, ahogy az arca kivirult, meg is hatódott egy kicsit, mi is éreztük, hogy ez nagy dolog, igen, ez a srác megérdemli, hogy segítsünk neki amiben tudunk. Hazamentünk és azóta ment a lázas szervezés, és Ádi részéről a felkészülés.
Aztán nézzük még. Van öt tagunk, Bagi Erna, Csere Anita, Tóth Ildikó, Brixel Laci és Koór Béla. Fél éve még nem nagyon ismerték egymást, Ildikó és Béla csak pár hete (épp az UB környékén léptek be) DK team tag. Ezek az emberek fogták magukat és feláldozva a hétvégéjüket lementek a Balatonra és ezernyi viszontagságon keresztül végigkisérték Ádit a Balatonkerülésen. Volt itt minden, ami lehet, vacakoló autó, nem működő bringa, harci sebesülések és embertelen fáradtság és a világ másik végéről 300 ember óvó figyelme, szeretete. Szétrobbant a DK Team facebook fala, mindenki drukkolt és érdeklődött. Folyamatos telefonkapcsolatban voltunk a csapattal, de sokszor már inkább nem telefonáltam, mert a fáradtság, ami átjött a telefonvonalon tiszteletet parancsolt. A kíisérő csapat kimerültsége is jelezte, hogy nem mindennapi amit csinálnak. Aggódtunk is, éjjel még sms-eket küldözgettem és posztoltam a választ a falra. Most nem voltak a megszokott frissítőpontok és a versenyszemélyzet, csak magukra számíthattak. Ádinak voltak gyorsabb és lassabb szakaszai, végül elengedte az UB szintidőt, és 37 óra és 40 perc alatt végigfutotta a tavat. A befutónál én is ott voltam, felfutottam a csapattal a Tihanyi emelkedőn, de a célba érkezéskor nehéz volt megszólalnom. A csapat tagjai kaput formáztak a karjukkal és Ádám befutott a „célkapun”, nem olyan, mint a hivatalos célkapu, de most a célnak megfelelt. /Bocs a képminőségért/
Ezután persze mindenki, ahol érte, úgy ölelte Ádit. Azon gondolkoztam, hogy Ádinak ez nagy harc, elégtétel, ez az ő harca volt, de mekkora önzetlenség, amit a kísérőcsapat ezen a hétvégén végigvitt. Otthon ülhettek volna a hosszú hétvégén, vagy elmehettek volna egy rövidet nyaralni, ehelyett végigkísértek egy bolond futót és segítettek megvívni a harcát. Srácok, nem találok szavakat arra, amit Ti hétvégén csináltatok, nagyon köszönöm a sorsnak, hogy ismerhetlek Titeket. Ádámé és a kísérőcsapaté az érdem, de fontos megemlíteni azokat a tagokat akik kisebb-nagyobb szakaszon beálltak Ádi mellé futni vagy bringázni. Köszönöm nektek is Jármai Noémi, Ízer Emőke, Valent Viki, Maruzs Enikő, Matteo Carabinieri és Varga Dettinek is, aki kocsis kísérőként és a siófoki frissítőpont spontán felállításával vette ki a részét az eseményből.
A DK Team igazándiból nem csak a futásról szól, nem csak a leadott kilókról, a tempókról és a percekről, hanem arról, hogy különleges emberek együtt különleges dolgokat visznek véghez. Olyan események ezek, amiket büszkén emlegethetek majd az unokáimnak, hogy mégoly kis mértékben is, de részese lehettem.