A Gömöri felüljáró „derekánál” balról ha letekintünk, ott kezdődik a Besenyői utca, amely merőleges a József Attila utcára. Ez egy igen hosszú utca, észak-déli irányban szeli át városunk keleti végét. A jobboldali irányban már nagyon közel van a Sajó folyó és annak árterülete. A Sportrepülőtér előtt csatlakozik a Repülőtéri úthoz. A rendszerváltás előtti és a sokkal korábbi években is, ezen az utcán irodák, nagyon sok ipari létesítmény, lerakatok, raktárak, telephelyek, műhelyek üzemeltek, állami fennhatóság alatt. A jelenünkben is sok a hasonló profillal rendelkező, de már magánkézben lévő, vagy Kft-ként üzemelő cégek töltik be ezt a szerepet. Kiemelem mindezek közül a Drótgyárat (Besenyői u 18 szám), amely a rendszerváltás előtti években egészen a régmúltig is visszatekintve, fontos ipari létesítményként töltötte be a hivatását, mint ahogy a jelenben is. „Valaha a jogelődje Adolf Deichsel német gyáros alapította 1912-ben. 1945-ben államosították és a 80-as évek közepére Magyarország egyik legjobban prosperáló középvállalatává nőtte ki magát. 1993-ban Kft, majd 1998-tól részvénytársasággá alakult fél évszázados állami irányítás után. Mára már 100%-os magántulajdonban üzemel, D & D Drótáru Ipari és Kereskedelmi zRT néven.
Profilja az acélhuzal gyártás, amely termékek legfontosabb felhasználója az építőipar. A feszítőhuzalok és pászmák a vasbeton szerkezetekbe kerülnek beépítésre, ahol nagy távolságot kell áthidalni és nagy terhelést kell elviselni. Kelet-Közép Európában a legnagyobb feszítőpászma és feszítőhuzal gyártásában a vezető szerepet tölti be, minden nemzetközi szabványnak megfelelő minőségben”. (forrás: a gyár weboldala). Ezen az utcán találhatóak még többek között az IPSZER Kft, amely saválló termékek forgalmazásával, a DUTRADE zRT, amely acéltermékek feldolgozásával és kereskedésével, az AFE Acélhulladék feldolgozó és előkészítő Kft, és még nagyon sok más telephely is.
E hosszú utca vége felé elérkezünk a miskolci Zsarnai bolhapiacra, amely karöltve együtt üzemel a kínai használt cikkek piacával. Ezt a bolhapiacot a 90-es évek közepén el akarták költöztetni erről a területről, de végül is maradt a helyén, tekintettel a szükségszerűségére a népesség tragikus elszegényedése miatt. Minden nagyobb városban, és külföldön is megtalálhatóak ezek a zsibvásárok, amelyeknek egyéni varázslatos hangulata van. 2005-ben a régi piac területének kb. a 2/3-át értékesítették ipari célokra. Jelenleg kb. 3500 m2-en működik, jóval rendezettebb körülmények közt a korábbiakhoz viszonyítva. Közelében találkozunk a Zsarnai Autópiaccal is, amely vasárnapi napokon van csak nyitva és akkor kínálja az érdeklődőknek az eladásra szánt autóit.
Erre a célra kiépítettek kb. 1500 m-es pályarészt finom murvával leszórva, ill. vegyesen aszfalt burkolattal. De a többi részen úgy általában gödrökkel, és egyenetlen talajjal találkozunk. Sok ember megfordul ezeken a területeken, hisz vannak is nézegetni valóik bőségesen. Autóbuszjárat is közlekedik erre. Néhány kertes családi ház is található, de többnyire inkább a telephelyek, műhelyek stb. jelenléte az, amik jellemzőek erre az utcára. Az utca legvégén a Repülőtéri u. 3 sz. alatt építették ki az elmúlt években a Búza- térről áthelyezett Nagybani Piacot. A város északi kapujában 25.000 m2-en, 343 nyitott és fedett elárusítóhellyel rendelkezik és több irányból is megközelíthető. Rendezett, a mai kor igényeinek mindenben megfelelő kialakítással. Az utca legvégén található a Vámudvar is.
A Repülőtéri u. 7 sz. alatt találhatjuk Miskolc Sportrepülőterét ami 15.000- m2 alapterületű, és amelyet „1931-ben jelöltek ki a város északi mezőgazdasági területén. Csak kisgépek és helikopterek leszállására alkalmas terület, füves kifutópályával. Ezt a repülőteret az Észak-magyarországi motor nélküli repülés lehetőségeinek biztosítására alapította akkor a Magyar Aero Szövetség. A repülőtér kijelölésénél az akkori, a lejtőszelek emelő áramlatait kihasználó vitorlázórepülés igényeit vették figyelembe. A vitorlázó-repülőgépeket kezdetben gumiköteles indítással a különböző dombokról, majd később csörlővel juttatták a levegőbe. A 60-as években központi döntéssel sok repülőteret szüntettek meg az országban, így a megyei sportrepülés a miskolci repülőtéren összpontosult”. (Forrás: ismeretlen).
Visszaemlékezvén a 60-as és 70-es évekre az augusztus 20-i ünnepnapon, vagy a nyár egy másik vasárnapján éveken át több alkalommal is tartottak itt Repülőnapot, amelyen a város szinte apraja-nagyja részt vett, óriási tömegben. Kötélkordon volt kihúzva addig a területig, ameddig a tömeg állhatott. Igazi népi ünnepély volt ez is, sok vendéglátós a sátraikkal kitelepült, enni-innivalót árulva. Színvonalas bemutatók voltak ezek, Szolnokról, Budapestről, más szocialista országokból is jöttek a vadászrepülők, sportrepülők, ejtőernyősök, helikopterek, és mi mindannyian a nyakunkat kitekerve néztünk felfelé, majd váratlanul egészen alacsonyan egy villanás alatt húztak el a fejünk felett a vadászrepülők fülsiketítő zajjal, mindenki nagy rémületére. Igazán élvezetes események voltak ezek is. Ma már ez sincs. Az én apám is fiatalkorában a 30-as évek elején, ennek a repülőklubnak a tagja volt, saját maguk építették meg a vitorlázó repülőgépeket, amelyekkel a sajókápolnai dombokról a szelek szárnyán elvitorláztak, mint egy kecses madár.
Sok mindent mesélt nekünk erről a felejthetetlen, szavakkal leírhatatlan hatalmas szabadságról és nyugalomról ott fent a magasban, nem is beszélve a gyönyörű kilátásról. Ezt a sajókápolnai repülőteret 1934-ben avatták fel. Ma hasonlóképpen, de sokkal kényelmetlenebb pozitúrában a sárkányrepülők művelik ezt. Sajókápolnán ezeknek az „úttörő repülősöknek és pilótáknak” egy kedvenc volt kollégám, aki szintén a repülés szerelmese volt Várhegyi Samu (Sándor) építész és grafikus, a reájuk való visszaemlékezésként tervezett egy Vitorlázó emlékmű-vet a 80-as években, amelynek felállítása 1988-ban meg is valósult, és 1990-ben megtörtént az ünnepélyes átadása is. Egy ég felé meredő, karcsú oszlopról felszállni készülő széttárt-szárnyú madár képében. Magával ragadó! A talpazatán ezeknek a nagyon régen, és már nagyon-nagyon magasan a kék égen, mindörökre elszállt pilótáknak a neveivel, akik repülőhalált szenvedtek a repülésszeretetük gyakorlása közben.
A Sajó folyó valaha még a második világháború előtt, szintén egy népszerű, sportolási lehetőséget, horgászást, kirándulást, és fürdőzést is nyújtó helye volt Miskolcnak. Csónakházak voltak a partmentén és igen aktív vízi élet folyt. Az én drága apám aki rövid élete alatt fiatalkorában nagyon sokféle sportot űzött, nem versenyszerűen, hanem az egészséges életmód, a kedvtelés és a sport szeretete miatt. Ő mesélte, hogy lejártak az akkori fiatalok evezni a Sajóra, ahol versenyeket is rendeztek és szakosztálya is volt ennek a sportágnak. De ez már nem létezett a háború utáni években 45 után sem. És mi van ma??…..
Ezzel a mai sétámmal Miskolc várost a déli és a keleti határáig is végigbarangoltam, őszintén remélem hogy Önök közül többekkel is. Ezek után az északi, majd pedig a nyugati területeken fogom a sétámat folytatni tovább. Legközelebbi sétám helyszíne a Szentpéteri kapu lesz.
Ha kedvük lesz, tartsanak majd akkor is velem.
Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog