Nosztalgikus séta a „régi” Miskolcon. (17.)
Lefelé sétálva az Avasról, a mai sétámat az Avas alján folytatom a belváros régi, hangulatos helyszínein. A Papszer utca a régi épületek sora. Az utca egyik végét az Avasi Református Templom, a másik végét pedig a Mindszenti Katolikus Templom zárja le. Ez az utca az Avas domb alsó oldalán halad, végigsétálva rajta kitekintés nyílik az Erzsébet térre és a belváros utcáira. Mai állapotában már igen elhanyagolt, ráférne a felújítás, mert nagyon rombolóan hat a déli tehermentesítő út kialakítása utáni felújított városképhez viszonyítva. Ha nyugati irányban haladunk tovább a Toronyalja utcán, amely követi az Avas vonulatát egy igen kedves, kissé kanyargós utcán járunk, amely még megőrizte a múlt jellegzetességeit. Természetesen már itt is láthatunk néhány a mai igényeknek megfelelően felújított, vagy új családi házakat is, de az utca régi összképe nagyjából megmaradt. Az Avas közelsége miatt a nyári időszakban a buja zöld növényzet, fák, bokrok sokasága kellemes oxigéndús környezetet teremt a belváros szívében. Tavasszal a fák virágzása idején varázslatos illatot terjesztenek az akácfák, és másfajta növényzetek is.
Ennek az utcának a végén található a „Jézus kútja” amely fiatalkori emlékeim szerint nagyon elhanyagolt állapotú volt, szinte alig lehetett észrevenni, és sajnos inkább szemétlerakó helynek volt mondható. „Egy régóta ismert kegyhely a Miskolcon élő emberek számára. Ebből az Avas alatt csörgedező forrásból már az 1600-as években is a szomjukat olthatták a megfáradt vándorok és a miskolciak is. A kutat már 1693-ban is említik a történeti adatok. Emléke a néphagyományból ered. A legenda szerint Jézus ivott a forrás vizéből, majd megáldotta és utána bor folyt belőle. A történet az lehet, hogy a forrás fölött lévő pincék egyikében valamelyik borral telt hordó megrepedt és a tartalma a Jézus kútján át megjelent, és így néhány napig a kút vize borízűvé változott. Az elmúlt rendszerben ez a hely és a rege feledésbe merült, és a környéke elhanyagolttá vált. 2009-ben a városrész önkormányzati képviselője szépen rendbe hozatta, parkosította és kiépítette a kutat és környékét”. (forrás: Fojtán László).
Ennek az utcának a folytatása az (régi nevén Somogyi Béla utca) Avas-alja utca, melyhez személyes kötődésem is fűződik. Ebben az utcában lakott apai ágú nagymamám és két nagynéném is, akik a nagy família összetartó gerincei voltak. Gyermekorom óta amíg Ők éltek, hosszú éveken át a hétvégeken rendszeresen összegyűlt itt a család minden tagja. Kedves emlék, hogy nyári késő délutánokon és estéken az Avasról egy tárogató édes-bús hangja szólt, mely zene beterítette az egész környéket. Fájó szívű nosztalgiával gondolok erre a régi szép nyári napokra. Ma már sajnos, biztos hogy nem él ez a kedves magányos muzsikus, aki a zenéjével boldoggá tette az itt élő embereket.
Visszasétálva a Toronyalja utca elejére a Meggyesalja utca 1. szám alatt található a mai kor igényeinek megfelelő Avasi Sörház Étterem, amely egy igazi bajor sörház hangulatát adja a rá jellemző étel és ital kínálattal együtt. A déli tehermentesítő úton keleti irányban haladva elérkezünk a Herman Ottó Múzeum és Kiállítási Épülethez, amelyet „1899-ben alapítottak Borsod-Miskolczi Múzeum néven. 1953-tól viseli a sokoldalú tudós nevét. Legnagyobb gyűjteménye a régészeti őskori tárgyi emlékek, népvándorlás kori és honfoglalás kori reprezentatív művészeti alkotások. Ásványtára a Kárpát medencéből származik, ezenkívül gazdag ipartörténeti alkotásokkal is rendelkezik.
1999-ben az Év Múzeuma lett Magyarországon. 1997-től a Miskolci Műszaki Egyetem kihelyezett Művészettörténeti és Muzeológiai Tanszékének is otthont nyújt a közgyűjtemény”.(forrás: szabad enciklopédia). Sajnos erre az épületre is ráférne a felújítás, főleg az öreg Papszer épület elején lévő faverandára. Mellette található a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon. Régi nevén a Zrinyi Ilona leánygimnázium, amely a városnak szintén egy igen jó nevű oktatási intézménye volt. Diákkori emlékeim szerint, ha az én iskolámban a Zalka Máté Gépipari Technikumban voltak diákbulik, mindég ebből az iskolából voltak lányok meghíva a rendezvényekre, mivel a mi iskolánkban a diákok zöme fiúkból állt. Igen emlékezetes, kedves események voltak ezek.
Elhagyván a gimnáziumot megérkezünk a Rákóczi u. 5 szám alatt található Művészetek Házához. 2006-ban nyílt meg a Béke Mozi megszűnése, átalakítása és bővítése után. Hangversenyterem, művészmozi, kávézó, és kiállításokra alkalmas helyiségekkel. Lehetőséget ad színházi előadásokra, gálaműsorokra és egyéb kulturális rendezvényekre. E modern és minden igényt kielégítő épületre a kor haladtával nyilvánvalóan szükség volt. De a gondolataim sokszor visszatérnek a régi Béke Mozihoz, ahol az akkori embereknek egy meghatározó és kellemes szórakozási lehetősége volt a nyikorgó faszékeivel, a páholyaival, az ifjúság ide megbeszélt izgalmas randevúinak a bájával, és akkor még színvonalasnak mondható mozifilmek vetítéseivel. Ezenkívül a mozi előtt megvásárolható forró pattogatott kukoricával, mely zacskóinak csörgése sok mérget is okozott a közelben ülőknek. De volt igazi hangulata és varázsa. Ma már sajnos más világot élünk, ahol is a ridegség a közöny és a magány lett a jellemző.
A rendszerváltásig a mára már igencsak megkurtított Csengey Gusztáv utcán létezett egy Tiszti Klub, amely már szintén nincs. Több rendezvény lebonyolítását is vállalták, nem csak az egyenruhások részére. Mai sétám befejezéseként a Kandia utcára érve találkozunk az Adó és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal épületével, mely a régebbi időkben a Miskolci Rendőrkapitányság vörös téglás épülete volt, az új Fábián Kapu-i Rendőrség felépítéséig. Itt található még az Országos Nyugdíjintézet miskolci hivatala is a Csizmadia köz 1. szám alatt. Legközelebbi sétám helyszíne a Népkerttől déli irányban haladva a Görgey utca folytatása és a Csabai kapui városrész lesz. Ha kedvük lesz tartsanak majd akkor is velem.
Előző sétáim helyszíneinek leírásait megtalálják a blognevemen.
Folytatása következik.
ok.ildi.blog