Egy bűnözésből élő család hosszú ideje keseríti a falu magyar és cigány lakóinak életét. Ezúttal két férfi és két nő fényes nappal agyonvert egy ártatlan magyar családapát. Egy törékeny asszony kivételével senki sem avatkozott közbe. Íme, egy sokrétegű történet a bűnről és az ártatlanságról, a hősiességről és a gyávaságról, a haragról és az igazságvágyról. Történet a borsodi valóságról.
(Az áldozat)A Berzék községet évek óta terrorizáló Lakatos família négy tagja április 7-én a gyilkolás vágyától vezérelve vashusángokkal szerelte fel magát, hogy nyilvános helyen, minden indok nélkül meglincseljék Nagy József családapát, negyvenöt éves helybéli szobafestőt. Amikor a pultos, Nagy Emese védeni próbálta az áldozatot, őt is ájulásig verték, de ez nem volt elég. Ugyanezzel a lendülettel – kiterjedt rokonságukkal kiegészülve – megostromolták és szétverték egy másik cigány család házát, ahol az egyik támadót késszúrás érte.
A Szögi Lajos olaszliszkai meglincseléséhez fogható berzéki lincselésben a minősítő körülmények alapján az életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására is van esély. Legalábbis ebben bíznak az áldozat temetése után egybegyűlt falubéliek, az egymással békességben, sokszor vegyes házasságban együtt élő magyar és cigány emberek. Úgy hiszik, kell, hogy létezzen még igazság e földön!
Egy több falura kiterjedő bűnözésből élő család azonban folyamatosan fenntartja a félelem légkörét. A hozzájuk kötődő erőszak nem új fejlemény errefelé. Egy falubéli férfi elmondta, ő például azóta leszázalékolt, amióta tizenöt éve kis híján agyonverte az egyik börtönből szabadult „Lakatos gyerek”.
Bűnözésre berendezkedve
Az „ős-Lakatosék” valaha csordásként érkeztek a Miskolctól húsz kilométerre délre, a Hernád mellett fekvő faluba, Berzékre. Az akkoriban biztonságos és jómódú településen nemesi és nagypolgári családok is szívesen építkeztek. Mára az exponenciálisan növekvő létszámú, zavaros rokoni kapcsolatokkal terhelt dinasztia valósággal elárasztotta a környék településeit (Bőcs, Sajóhídvég, Köröm), életmódjukkal egyre elviselhetetlenebbé téve az itteniek életét.
Farkas László, a mintegy 20-25 százaléknyi cigánysággal rendelkező Berzék polgármestere immár húsz éve önkormányzati képviselő, hat éve polgármester, de még nem hallott olyanról, hogy a Lakatos família bármely tagja valaha is dolgozott volna. Az általuk belakott házakat hamar leamortizálják, kertjeiket felveri a gaz és a mocsok, mialatt ők naphosszat a falat támasztják. Ha a munkában nem is, a támogatások és az ingatlanok megszerzésében profik.
Az egykori „szocpol” és „fészekrakó program” kijátszásával, hitelcsalással, olykor jogcím nélküli foglalásokkal megkaparintott ingatlanok tulajdonviszonyait képtelenség tisztába tenni – szögezi le –, mert valamelyik érintett családtag mindig börtönben van. Az egyik megélhetési forrásuk az, hogy a valamilyen okból magára maradt házakat feltörik, lebontják, az építőanyagot pedig eladják. Emellett rendszeresen fosztogatják a kerteket, lopják a fémet azokból az udvarokból, ahová másnap képesek visszatérni kéregetni. Volt olyan eset, hogy még el sem temették az idős embert, ők már a háza ereszcsatornáját bontották. Emellett persze a forráshiánnyal küszködő önkormányzatnál is folyamatosan segélyért kuncsorognak – panaszolja a falu első embere, aki szerint az a fő baj, hogy a szóban forgó család tagjai funkcionális analfabéták, szakmájuk nincs, már a szüleik sem dolgoztak, következésképp semmiféle motivációjuk nincs a munkára, integrációra. Életük jelentős részét börtönökben töltik, és ezt normálisnak tekintik. Számukra a börtön jelenti a minőségi életet.
A főutcán lévő Hernád söröző falánál ma mécsesek és virágok jelzik a berzékiek gyászát. Az itt történt gyilkosság nem egy sima kocsmai verekedés volt, mint ahogy azt számos sajtóorgánum felszínesen tálalta. Sokkal mélyebb történet. A cikk folytatása az mno.hu oldalon