Tegnap koraeste fütyörészve indultam a garázs felé. Az élet gyerekjátéknak látszott. Búvárszivattyút felszerelni? Nem nagy ügy. Minden megvan hozzá. Tartókötél, slag, csőbilincs, 7-kulcs. Lelki szemeimmel láttam, amint a hűsítő vízcseppektől a sarjadó fű fellélegzik és engem áld.

 

Csak akkor váltam holtsápadttá, amint tekintetemet az alsó polcra vetettem . Ott kellett volna lennie! Most meg, csak a hűlt helye. Hol lehet? Természetesen először családom nőtagjait kérdeztem, hogy nem kerülhetett-e, mondjuk, a spájzba? Csak az egybehangzó nemleges válaszok után kezdtem meg a ház- ill. garázskutatást, abban az ügyben, melynek főgyanúsítottja én voltam. Arra ugyanis mindenki határozottan emlékezett, hogy a kisbúvárt nálam látta utoljára.

A tévéből ismert helyszínelők alaposságával láttam munkához. Megvizsgáltam minden nyomot, ami az eltűnt hollétére utalhatott. Eközben a garázs közepén egyre nőtt a „majd-csak-jó-lesz-valamire” nevű tárgyak száma. Sőt korábbi sikertelen kutatások céltárgyai is felbukkantak. Előkerült néhány árvízből visszamaradt 45-ös gumicsizma, meglett a hólánc és a kézi permetező. Egy számítógép-egér a régi klaviatúra alá bújt. Egy másik az üres kartondobozba. Nejlonzsákba csomagolva találtam néhány „sürgős” és „azonnal” megjegyzéssel ellátott levelet és pár „fontos” feliratú újságcikket.

Ahogy nőtt a halom, úgy lohadt a lelkesedésem. Rájöttem, hogy a szivattyú csak a dolgát teszi. Csak most velem. Az fájt, hogy miért egy magyar teszi ezt? Egy orosz, vagy olasz búvárszivattyúnál csak legyintettem volna.

Abbahagytam a keresést és bánatomat alkoholba fojtottam. És nem fogjátok elhinni, de az élet engem igazolt. A második pohár bor után megvilágosodtam. Hátha mégis? Bevillant, amit városom vezetője vezérelvének tart: – Mindenki gyanús! Lépteimet a garázsból a spájz felé irányítottam. És igen! A megsárgult újságpapírok mögött egy nagy szatyorban ott lapult, az én drágám.

Legyen az én esetem örök tanulság számotokra. Senkiben ne bízzatok, se a családtagjaitokban, se Európában, se senkiben!

A saját feledékenységemre utaló epés megjegyzéseket pedig ezúton határozottan visszautasítom! Mindenért az elmúlt nyócév a felelős!