Szeretném elmondani Önöknek, hogy ezek az élményeim, emlékeim, véleményeim, kritikáim csupán az én szubjektív érzelmeimet, meglátásaimat takarják, vagyis egy olyan látószögből világítom meg ezt az akkori „világot” Miskolc tekintetében, akik a 60-as-70-es években voltak tinédzserek és fiatalok. Remélhetőleg sok kortársam véleményével fogok egyezést találni.
{AC}Elhagyván a Népkertet végigsétálva a Görgey Artúr, Mindszent-tér és a Szemere utcán, itt is nagyon sok változás történt a fiatalkori emlékeimhez képest. Ha a Népkert felől elindulunk a „Fő utca”, azaz a Széchenyi utca és a „Villanyrendőr” irányába, láthatóak most a Sport Csarnok, amely jelen időben már több funkcióval is szolgál, a II. Rákóczi Ferenc Könyvtár, a Technika Háza, majd a régi nevén „SZOT Székház” és „Rónai Sándor Művelődési Központ”, majd az ITC Székház (National Trade Center, azaz Nemzeti Kereskedelmi Központ) és a Mindszenti Római Katolikus Templom. Ezek az építmények a templom kivételével már a viszonylagos közelmúlt alkotásai. Ezt megelőzően ez az útszakasz korábban is kétfelé ágazott el, azaz a Mindszent-tér és a mostani Corvin Ottó utca, (Vörösmarty Városrész előtt) irányában. A régi „SZOT Székház” és a „Rónai Sándor Művelődési Központ” ma már a Társadalombiztosítás- Egészségbiztosítás ügyeivel foglalkozik, a „R.S. Művelődési Központ” helyén pedig ma az Erste Bank egyik fiók részlege üzemel. Micsoda pazarlás! De ezt megelőzően gyermekkori emlékeim szerint az 50-es években ezen épületkomplexum helyén egy laktanya állt.
A 60-as évek végétől és a 70-es évektől ez a Művelődési központ igen színvonalas események színhelye volt. Impozáns előcsarnokkal és kitűnő akusztikával rendelkező színházterme volt. Az akkori ifjúság bőven el volt látva eseményekkel, koncert előadásokkal. A hazai menő rock, pop együttesek és egyéni sztárok koncertjeivel, mint pld.az Illés, az Omega, a Metro, Hungária, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnav Cini, Presser Pici, de ezenkívül felléptek itt az akkori igen népszerű nyugatnémet és angol pop és diszkó együttesek is. Pld. a Deep Purple, Saragoza Band és még lehetne sorolni nagyon sokáig. ACBRVoltak persze botrányok akkor is, mint pld. az 1973-as diósgyőri Stadionban megrendezett pop fesztivál, amely „diósgyőri csataként” került az ország köztudatába a nagy tömegverekedések miatt. Bródy János ellen „hatóság elleni izgatás” címén bűnügyi eljárás is indult ekkor, és egy évig megvonták tőle a közszereplés lehetőségét. Igen lázadó ifjúság volt a mi generációnk sok értelemben, próbáltuk „megingatni” az akkori önkényuralmat, több kevesebb sikerrel, de mindenféleképpen a „fellazulás” időszaka ekkor kezdődött el. Az I.T.C. Székház korábban az M.SZ.M.P és a KISZ Bizottság vezető „nagyjainak” központi székháza volt a rendszerváltásig. Szemben vele pedig áll a barokk stílusú Mindszenti Római Katolikus Templom, amelyet 1744-ben avattak fel.
A téglalap alaprajzú egyhajós templom tornyainak felső részét 1864-ben építették, de ez a része már az ekletikus stílus jegyeit hordozza magában. A templom belsőben pedig szép barokk festmények találhatók, melyeket Kovács Mihály készítette 1879–ben. Kiemelten szép a Péter és Pál apostolokat ábrázoló főoltárkép. A templom orgonáját pedig a nagy hírű Angster József építette. A templom előtti téren áll a „Csupros Mária” oszlop, melynek különös nevét a sokkal régebbi időkben megrendezett piacok és vásárok idején ragasztották rá. Ezt a teret nevezték viccesen a miskolciak a „Szentháromság terének” a rendszerváltás előtt, mivel eléggé ellentmondásos ideológiák álltak szemközt egymással. Azaz, az egyházi létesítmény, a kommunista Palota és a Szakszervezet Székháza.
Meg kell említenem még, hogy a Görgey Artúr utcát végig, mindkét oldalról vadgesztenye fasor szegélyezte, mely azonkívül, hogy oxigénnel látott el minket, igen szép látvány volt hatalmas lombkoronáival, mely nyáron kellemes hűsülést biztosított a tűző nap ellen, és a májusban virágzó gyönyörű rózsaszínű és fehér virágaival. Élvezet volt alattuk sétálni. A régi, lebontott épületekben pedig megtalálhatóak voltak kis cukrászda-fagylaltozó, dohány elárusító pavilon, fodrászüzlet, élelmiszerbolt, a földszintes lakóépületeken kívül. Érdekességként említem még, hogy egyvágányú villamos is járt még itt az 50-es években, lekanyarodva a Széchenyi utcáról egészen a hejőcsabai elágazásig. De ezt aztán még az 50 évek végén megszüntették. Továbbhaladva a Szemere utcán sétálva, kiérünk a Széchenyi utca-villanyrendőr kereszteződésig, vagyis a belváros szívébe, mely a következő sétám helyszíne lesz. Ha kedvük lesz, akkor is tartsanak majd velem. Amennyiben kíváncsiak az előző, első sétám helyszínére, (megjelent február 29-én, ugyanezen a címen), visszalapozhatják majd mindig időrendi sorrendbe ezeket az írásaimat.{/AC}
Folytatása következik.
ok.ildi.blog