Megdöbbentő és felháborító  híreket hallottam ma reggel a Kossuth Rádióban. Vagyis a Magyarországon jelenlévő Multik (Tesco, Auchan, Metro, Cora, stb) és nem csak Magyarországon hanem a világ többi részén is, a nap végére a szavatosságukat vesztő élelmiszereket, nem a szemétbe dobják, vagy netán elajándékoznák az arra rászorulóknak, hanem megsemmisítik. Jellemzően ez a kenyér és pékárukra vonatkozik, de több más élelmiszerre is. Ezek az élelmiszerek még nem romlottak, csak a meghatározott szavatossági idejük telt le, vagyis még napokig fogyaszthatóak lennének. EU-s szabály vonatkozik arra, hogy ezeket az élelmiszereket, nem lehet még a szemétbe sem kidobni, mert netán az éhező emberek ezt kiszednék onnan, és uram bocs’á talán meg is ennék. De még az éhező állatok sem kaphatják meg. Itt Észak-Magyarországon Miskolcon, és a többi nagyobb városokban is, ahol országos viszonylatban is a szegénység és az éhezés a csúcsot veri, ez a mérhetetlen embertelenség, és pazarlás felháborító! A péksüteményeket 6 óránként le kell cserélni a polcokról, mert ennyi az az idő amíg frissnek mondhatóak. Hol vannak már a régi, valóban ízes, tartalmas és egyáltalán megkenhető kiflik és zsemlék? Mert a mostaniak csak levegővel vannak „felfújva”, ha kettévágjuk őket nincs is belső tartalmuk amit netán megvajazhatnánk. Azonnal darabjaira esnek szét. De az éhező embereknek ezek is, magát az életet jelentenék. Havi viszonylatban ezek a megsemmisített élelmiszerek tonnákban mérhetőek. Amikor napirenden halljuk azt, hogy hány ezer gyerek megy éhesen az iskolába, és ha ott nem kapnák meg azt a kis élelmüket, akkor nekik nem is volna más ennivalójuk. Sok gyerek az éhségtől lesz rosszul az iskolákban. Mert a családok tízezreinek, ha abból a kevéske bejövő pénzecskéjükből kifizetik a rezsijük egy részét, és ebben az országban szinte már majdnem mindenkire jellemző banki kölcsöneiket, ennivalóra már szinte nem is marad pénzük. A történelem ismétlődik (ezt mondják) és ez valóban igaz. Rohamosan megközelítjük az 1929-es nagy gazdasági világválságot, amikor emberek sok milliói nyomorogtak a világban. Sajnos ki kell jelenteni, hogy még most sem értük el a mélypontot. Van még „lejjebb” is!!, erre kell számítanunk. És utána mi lesz???- ne is gondoljunk bele. A fejlett világban az ilyen megsemmisített élelmiszerek sok ezer tonnái, megoldhatná a tragikusan nyomorgó harmadik világban élők éhezési problémáit, ahol is az éhenhalás napi jellemző. De mi maradjunk a saját országunkba és főleg a mi Észak-magyarországi régiónkba, nem itt tartunk már lassan mi is? Azt szokták mondani, hogy a „jóllakott ember nem érzi a másik éhségét”, – de a nagy baj az, hogy nem nem is akarja! És ez a megoldhatatlannak látszó legnagyobb probléma! Jó étvágyat gazdagok!!
ok.ildi.blog