Ez a kép egykoron bejárta a világ sportsajtóját. Lékó, Anand és a miskolci színházbelső. A magyar sakk legnagyobbja, a regnáló világbajnok és a magyar építészet ékszerdoboza. Akkor már sokan felkapták a fejüket. Hol van ez a nehezen ejthető nevű hely? Miszkolcs, Miszkolk betűzgették a sakk nagyjai. Előtte Bonnban, amikor Anand törékeny feleségével először beszélgettünk, meglepve hallgattuk, hogy tudott rólunk. – Óh, beszélt magukról Adams, meg Kramnyik is. Nagyon jól érezték magukat, élvezték a vendégszeretet. Mi is örömmel jövünk! Jöttek és velük 110 millió(!) klikkelés Miskolc honlapjára. (Innen volt a link a párosversenyre.)
És akkor, igen akkor, volt egy pillanat, amikor elhittem, amit Lékó Péter német menedzsere mondott: – Ezt nemcsak meg lehet, de meg is kell csinálni! Ha Linaresnek sikerült, maguknak miért ne sikerülne!
Linares. Akik nem tudnák, ez a spanyol kisváros olyan a sakkban, mint a teniszben Wimbledon. Hatvanezer lakosú bányász-kohászváros volt. Senki nem ismerte, de 1978-ban jött egy ötlet és azóta ott száll meg, ott eszik, iszik a világ sportsajtója és a sokezer sakkbarát. Két hétig. Számoljátok ki, mennyi bevétel és mennyi ingyenreklám! Ma úgy tartja számon őket a sakkvilág, mint Mexikóvárost, Dortmundot, hogy csak a nagy neveket mondjam. Linares. Kézzel fogható közelségben volt a siker. Felkerülünk a sakk nagyvárosai közé! Addigra már járt nálunk mindenki, aki számít. Focipéldával élve, olyan mintha nálunk vendégeskedett volna Messi, Xavi, C. Ronaldo, de még Ronaldinho is. Csak az utolsó lépés hiányzott. A pont az i-re. A sakktorna Élő-pontokért.
A többit tudja a kedves Olvasó. Jött a váltás. „Amit elődök találtak ki: az minden rossz!” „Lékó? Ez a szegedi, mit keres itt? Nem kell! Csak pénzbe kerül, majd mi tudjuk a tutit!”
És nincs Lékó&… és biceg az operafesztivál és döcög az idegenforgalom. Jószerivel minden.
Lékó egyszer azt mondta: „azért fontos, hogy sakkozzanak a gyerekek, mert megtanulják, hogy minden lépésnek következménye van. Akárcsak az életben”.
Ezt jó, ha a felnőttek is tudják! No és persze azt is, hogy előbb-utóbb minden játszmában bekövetkezik végjáték.