Immár hagyománnyá kezd válni, hogy rendszertelen időközönként egy-egy olyan hétköznapi embert mutatunk be, akinek sporthoz fűződő viszonya, akaratereje, kitartása nem hétköznapi.
Polgár Pál (nekem csak Pali bácsi) 1954-ben született, idén töltötte be 57. évét. Története még 1972-ben kezdődött. A TV-ben egy sífutás közvetítést nézett, az első helyezettjének arckifejezését látta meg a célban. Onnantól kezdve tudta, hogy ez az ő sportága.
51 évesen, 2005. októberében a Normafánál a VASAS síházban jelentkezett: a sífutást szerette volna elsajátítani. Ekkor volt először léc a lábán. Furcsán néztek, rá állítása szerint az öltöző sarkában a pad végén volt a helye.
2006-februárjában vett részt első sítutó versenyén. Célba ért és nem utolsóként. Aztán fejébe vette, hogy teljesíti a Wordloppet és Wordloppet Master versenyeit. A legrövidebb táb 42 km, a leghosszabb táv 90 km, összesen 15 verseny a világ különböző országaiban. És ekkor jöttek az edzések, télen nyáron, csak a sífutás, illetve már ekkor kiegészítő jelleggel hetente 1-2 alkalommal futott 2-3 kört a szigeten.
2008-ban teljesítette a VASA-t (6:58), az akkori második legjobb magyar idővel. A Vasas öltözőjében új fogast választhatott. 2009-ben a VASA-n majdnem 1 órát javított, megkapta a legjobb fogast az öltözőben.
2011-ben meglett az első WLM címe. 3090 ember teljesítette a WLM versenyeit.
A sífutás mellett edzés jelleggel elkezdett futni. Az interneten szörfölgetve akadt rá 2009-ben az UTMB-re. Eldöntötte azt is, hogy elindul ezen a versenyen. Innen egyre hangsúlyosabbá vált számára a futás. Több felkészítő verseny sikeres teljesítését követően 2011-ben a 2400 induló közül 133-ként érkezik célba, korosztályában a 9. helyen.
Vele beszélgettem.
Futóblog: Mi történt 2005-ben, hogy a vívás helyett új sportágban méretteted meg magad?
Polgár Pál: Régi történet. A vívást már 25 éves koromban már abbahagytam, utána család, gyerekek, egyéb elfoglaltságok következtek. Sokkal később jártam ki olykor kocogni a szigetre, igazán 6-7 évvel ezelőtt kezdtem el rendszeresen futni.
FB: Mi motivál?
PP: Én nem látom annyira különlegesnek, erre a kérdésre nem tudom pontosan a választ. Egyrészt talán a bizonyítási vágy, hogy az adott célkitűzést is megtudom csinálni, másrészt talán a győzni akarás. Az is motivál, hogy szeretem a hegyeket, a természetet. Az biztos, hogy jól érzem magam mind a sífutók, mind a terepfutók között, valamiben más emberek mint az „átlagos halandók”. A kor már megtanított, hogy mindenkiben elsősorban a jót nézzem. Csak remélem, hogy engem is hasonlóképpen elfogadnak.
FB: Családod mit szól hozzá, hogy 50-es éveidben ilyen aktív sportoló lettél?
PP: Vegyesen. El is fogadják, meg nem is. Szurkolnak, hogy a 2012-es UTMB-re ne sorsoljanak be. Talán féltenek, tavaly látták milyen állapotban jöttem haza. Látják, hogy túlzásba viszem. Amit nem látnak, és ezt nem is lehet elmondani, mit nyújt egy-egy ilyen verseny élményben, fizikai és szellemi, érzelmekben. Amikor újra és újra végignézem akár a VASA, vagy az UTMB filmjeit, az olyan, vagy még nagyobb élmény, mint amikor ott vagyok. Megmagyarázhatatlan dolog, igazából csak azok értik, akik ott voltak.
FB: Van esetleg azóta külön öltöződ a Vasas síházban?
PP: Lassan illene! Már csak 3 síversenyem hiányzik a második WLM címemből (a világon már csak 208 embernek és 71 sízőnek van 3 WLM címe).
FB: Télen szoktál-e futni, vagy ilyenkor, ha van hó, a sífutásé a főszerep?
PP: Azt hiszem most többet futok mint tavaly. A sífutás háttérbe szorult, bár idén, vagy jövőre ezt a második címet még szeretném megcsinálni. A realitás inkább 2013. Kicsit csökkent a motivációm a sífutás iránt. Amit egy amatőr elérhet, már megvan.
FB: A téli szezonban indulsz-e idén sífutó versenyen?
PP: Ez sajnos pénz kérdése, idén nem biztos. Van egy éves keretem, amit ezekre a sportokra költök. 2012-ben hangsúlyosabb lesz a terepfutás, mindenképpen szeretnék 2-3 terepfutó versenyre kimenni az Alpokba, például az UTMB-re. Azt mondják, másodszor sokkal nehezebb. Idáig ez négy magyarnak sikerült, Németh Csabának, Karlowits-Juhász Tamásnak és Fridrich Lászlónak és Szabó-Pénzes Gábornak. Bármennyire azt gondolná az ember, hogy a futás, sífutás olcsó, egyáltalán nem az. Sokba kerül egy ilyen út, és persze a jó eredmények elérése érdekében a profi felszerelést is meg kell venni.
FB: Hogyan néz ki egy heti edzésed?
PP: Ez a motiváltságtól és céltól függ. Ha indulhatok az UTMB-n akkor gyilkos lesz. Ez heti 6-9 edzést jelent. Benne torna, hosszú futás, hegyi résztáv, bár utóbbiról azt mondják nem kell az ultrához, mégis hiszek benne. Ha nem sorsolnak be, akkor idén elszaladgálok majd a budai hegyekben, és nézegetem a kisfilmeket.
FB: Mik a terveid 2012-re?
PP: Ha az UTMB-re besorsolnak, akkor az lesz a fő esemény. Szeretném, hogy itthon megmaradjak az 50 felettiek között az egyik legjobb terepfutónak, és külföldön az első 10-20-ban legyek a korosztályomban. Kérdés persze, hogy sikerül-e, hisz már 8 év hátrányom van. Nagyon izgat 2014. Korosztályt ugrok, és a 2011-es eredményemmel 2. lettem volna az UTMB-n V3-ban, nagy kérdés megtudom-e őrizni a fizikai állapotomat, vagy esetleg tudok-e még fejlődni? Most 57 évesen úgy érzem, igen, de 2-3 év hosszú idő.
FB: Távlati céljaid?
PP: Nagyon foglalkoztat Nepál. Szeretnék egy futóversenyen részt venni, vagy részt venni egy kis önkéntes munkában.
FB: Egyedül vagy társaságban szoktál futni?
PP: Is-is! Mind a kettőnek megvan a varázsa!
FB: Milyen egyéb sportágban szeretnéd megmérettetni magad?
PP: Igazából most olyan ultra, esetleg többnapos terepfutáson gondolkozom, ami már túlélő is. A 2011-es T-100 és a Mátra 115 nagyon tetszett, de ennél durvábbat szeretnék (hó, eső, sár, viharos szél, derékig érő patak, stb.) Egy ilyet segítőkkel szívesen rendeznék itthon!
FB: Mit szeretsz ebben?
PP: Az Oli táborban az utolsó nap hajnalán egyedül mentem fel a hegyre egy menedékházhoz, utána a gerincen végig, nagyon élveztem: köd, szél, ami olykor olyan erősen fújt, hogy néha le kellett térdelnem, le ne fújjon. Ezt szeretem! (szerk: mi is ott voltunk)Társaságban is nagyon jól érzem magam, főleg ha küzdenem kell, hogy le ne maradjak, és ez sajnos általában így van. Lehet, hogy rosszul választom meg a társakat?! Versenyen viszont csak egyedül, csőlátással, magamba fordulva. Nem szeretem, ha hozzám szólnak, vagy „simogatnak”.
FB: Egyéb vágyak?
PP: Egyelőre nincs más sportsiker vágyam, talán csak egy: scrabble-ben nyerjek a gyerekeim ellen, de ez ma már hiú ábránd és a régmúlt! Talán jó néhány év múlva az unokák ellen.
Köszönöm a beszélgetést, további sikereket kívánok!