Csinos összeesküvés elméleteket lehetne  gyártani abból, hogy a borsodi rendőrök minden piszlicsáré ügyet, mint például azt, hogy a bátor és profi rendőrök elkapnak három embert, akik kukoricát loptak a a Taktaközben, megpróbálnak – kihasználva a szerkesztők legendás lustaságát és azt, hogy a kiadók tulajdonosai szarevők-, beszuszakolni a médiumokba. Ha pedig körbenézünk, megállapíthatjuk, sikerrel. Viszont érdekes módon már évek óta nem hallani, hogy a komolyabb gazdasági stikliket hogyan dörzsölik fel a rendőreink. Dolgozik ott egyáltalán még valaki? Nem sok szivárgott például ki azokról a nyomozásokról sem, amit Kriza Ákos feljelentése nyomán kezdtek Miskolcon, amíg végül a polgármester, elunva a tötyörészést és a borítékolható bűncselekményhiányos megszüntetéseket, írt egy levelet a belügyminiszternek…
Fontos dolgok helyett viszont a bicikilopásokról, a közlekedési balesetek alakulásáról, a kurvák Miskolcról való végleges kiszorításáról szóló hurrá hírekről bőven kaphat információt az, aki felveszi a telefont, de akár „konyhakész” anyagokat is kaphatunk. Egy másik, egyre divatosabbá váló dolog, hogy az olyan ügyek sem kerülnek nyilvánosságra, amelyekről lehet tudni, hogy komoly indulatokat kavarnának. Faji indíttatású összecsapások gyakran csak úgy derülnek ki, hogy valaki betelefonál a szerkesztőségbe, vagy az újságíró beleszalad a témába. Másik tabu téma az olyan gyilkosság, ahol idős embert brutálisan megölnek, kifosztanak. Ezekről is napokkal később értesülhetünk, mint például a legutóbbi, berentei ügyről, amikor az áldozatot már el is temették, és a rendőreink, miután elakadtak a nyomozásban, nyomravezetői jutalmat tűztek ki. Jellemző a helyzetre, hogy tegnap reggel a berentei polgármester még nem is hallott arról, hogy egy héttel ezelőtt megöltek valakit a párszáz fős falujában. Neki is elfelejtettek szólni…