Ugyebár a népszámlálás. A mai hírekben bemondták, hogy lejárt
a beszolgáltatási határidő. Mármint magad beszolgáltatásának határideje. Ami majdnem olyan, mint amikor az ötvenes években… Csak most nem söprik le a padlást, ezek a söperedékek. A mai hírekben is megfenyegették az ellenszegülőket, hogy „…akár ötvenezer forint is lehet a büntetés az ellenszegülőkkel szemben…” Miután én – ahogy említettem neked Barátom – ki sem nyitottam a borítékot, máris iktattam a szemétkukába; nekem ezzel a kérdéssel nincs is gondom, sem elszámolnivalóm . Legfeljebb, hogy köpök egyet a világra, és azt mondom magamban: menjetek a ‘nyátokba. Aztán majd hajtsátok be rajtam. Az ötvenezer forintotokat. Ha engem ez a világ nem tart számon, és – ki ne jöjjön a számon, mit gondolok erről a világról…! – akkor én sem tartom számon a világot. Ha munkanélküliként azt tartom számon, hogy mikor következik be a végelszámolás… akkor… Számoljátok meg a nyájat, ne engem. A számadó juhász megjuhászkodottságát tőlem ne várjátok. Mert én nem vagyok birka. Sem tokjó. Tökjó, hogy unalmas titkárok, és irodaemberek tartják számon az emberekek nyáját… Az annyuk ‘áját!
Calvero