Az egyiptomi buszbalesetig sokan azt gondolhatták, hogy az olcsó  turista helyeken a mosatlan gyümölcs, vagy Kalasnyikovos terroristák okozhatják a legnagyobb galibákat, de ez nem így van. A legnagyobb kockázatot a közúti közlekedés jelenti. Egyiptomba utazgatva mindig csodálkoztam, hogy a társaságot mennyire nem érdekelték azok a helyzetek, amelyek miatt számomra egy rémálom volt az utazás. A taxissal, akivel Kairóból Dahabig utaztunk, hajnalban alkudtunk meg, majd néhány óra múlva már indultunk is a majd egy napos útra. A sofőrnek annyi pénze se volt, hogy tankoljon, de még a cigit is mi vettük neki. Az indulás előtt egy-két órát ha alhatott. Az úton végig azt néztem, mikor szunnyad el. Ez elmaradt, de amikor megálltunk nyújtózni egyet, azonnal lebukott a feje a kormányra. Megérkezés után azonnal visszaindult Kairóba, ami azt jelentette, hogy ha egy nagyobb alvást nem iktatott be, akkor 24 órán keresztül hajtotta az itthon ismeretlen márkájú, de egyébként újszerű állapotú Asia típusú mikrobuszt, ahova bepréseltük magunkat, meg a rengeteg búvár motyót. A hajó, amelyet kibéreltünk, két fős személyzettel várt minket. A Piszkos Fredre emlékeztető kapitány reggel megmutatta az irányt, aztán átadta a kormányt nekünk, és marihuanás cigit szívott egész nap, ha meg kikötöttünk, lopta a whiskynket. Mi pedig vidáman hajókáztunk a hajóroncsok között, amelyekkel tele volt a zátonyos öböl. Közben integettünk a tankereknek, melyek eltakarták a napot, ha mellettünk mentek el. Később helyi japán pick-up-okat béreltünk helyi vezetővel, akik mindig olyan sebességgel vezették a rizsrakétákat, mintha üldöznének minket, vagy fizikai kisérletet végeznének azzal, hogy a különböző kanyarokban milyen sebesség mellett nem borulunk fel éppen. Amikor végre visszaindultunk Kairóba, újabb tapasztalatokkal gazdagodtunk. Hogyan vezetnek az arabok éjszaka. A lámpát nem használják, de ha igen, akkor a kanyarba lekapcsolják, ha pedig szembe jön egy autó, akkor meg reflektort gyújtanak. Végülis az egyikőjük elmondta, bár a kocsit ők vezetik, valójában Allah kezében vagyunk.  Az in sáa l-Láh (gyakran insalláhhá összeolvadva) arab nyelvű kifejezés, jelentése: ha Isten akarja. Magyarul leginkább „ha Isten is úgy akarja”, megérkezünk, ha pedig nem, akkor sokat nem tehetünk.