Reggel hat óta ülök az ablak előtt és nézem az elcseszett Újgyőri Főteret;

 itt kattog a légkalapács az ablakom alatt, itt megy el a forgalom, ami korábban a körforgalomban haladt. Itt bocsájtják ki a szmogot az itt elhaladó kocsik…-nem a komcsik, ahogy szoktam nyeglén fogalmazni… -nem. Krizáék ezt elbaszták vastagon. De minden hatalom így tesz, legyen elnök, vagy egyszerű ülnök a bíróságon. Így teszi magát.
És ekkor… mit látnak szemeim, nem is hiszek a szememnek… egy trabant megy el itten az ablakom alatt!! És ebből egyből berobbant egy gondolat. Hogy mi is volt a trabant? Kocsi volt-e, vagy világnézeti állásfoglalás…? Nézzük hát a trabantot:
Hiába ült át e lerobbant ország jóléti kisebbsége trabantból Audiba, gondolataikban még ott kattog a trabant kétüteműsége, mint itt lent a légkalapács. Hiába privatizálta el az általa szándékosan lerohasztott pl. húsipari céget, s vette meg nulla forintért, és hiába vett Mercedes Benz-t az a bennfentes „vállalkozó”, annak a hentes bennfentesnek bent a fejében mégis a trabant kattog, seggén a trabant bűze pöfög. Hiába ő a „demokratikus ellenzék”, amit önkényesen magára osztott, és hiába van Horvátországban a lopott pénzből épült villája, ő mégis csak trabantember maradt, mert ő maga a trabant; az igénytelenség, a műanyagság, a konszolidált hazug gyávaság… (Kusturica Macska-jaj című remek filmjében egy nagy disznó eszi a trabantot. Többször is. És mégse fogy el a trabant. Mert a fejekben ott maradt. Mert a trabant túlélte az engedélyezett korát… ott van a fejekben.)
Ma már alig látni trabantot. De ahonnan jön, ott az örök hátországuk. Amíg meg nem döglik ez a nemzedék. Ott rejtezik a szavakban, amit a trabantemberek mondanak mindennap a piacon, a „presszóban”, amit ma már Pub-oknak hívnak… A trabant nem kocsi volt, hanem egy világszemlélet.
Trabantország voltunk s maradtunk, lerobbant trabant gondolatokkal.
Calvero