Szeretem a pontosságot. Talán valamikori hobbizenész múltamból adódik ez. A négynegyed legyen négynegyed. Nem, ahogy a krumplileves…! Legyen az! Ki lehet lépni ebből az időkeretből (a blues stílus alkalmazza is ezt), de a következő ütemben be kell hozni.
Szeretem a pontosságot. Énrám sosem kellet várni. Ahova nem érkeztem meg időben, oda el sem indultam. Akkor a randa nő hiába várt rám a randevún. Elmentem másfelé. Meglógtam. Meghaltam és vidéken lettem eltemetve. Satöbbi.
Szeretem a pontosságot. Főleg, ha a késés oka üres, tartalmatlan fecsegés. Például ilyen a rendszer-válás (nem elírás) óta folytatott parlamenti viták sora. Üres fecsegés. Mint a háziasszonyok locsogása a bolt előtt. Meg ilyen a történelemben elvesztegetett idő is. Az időt nem lehet bepótolni. Nem lehet kárpótolni senkit a tőle elrabolt időért. Az idő elmúlik. Ha üres fecsegéssel telik, akkor is elmúlik. Elmúlt már sok ilyen év. Nagyjából az egész elmúlt évtized. És sok elpocsékolt évtized. Például amilyen a Forradalom előtti „termelési regény” korszaka, és az azt követő „konszolidáció” volt. Erről Gothár Péter két meghatározó filmje jut eszembe. Megáll az idő. Ebben úgy beszél ötvenhatról, hogy acélgyörgy és lendvaiildikó (acél cenzora volt) sem vették észre, hogy miről szól a film. Ezért nem tiltották be.
Szeretem a pontosságot. Gothár másik időtlen, és meghatározó filmjének címe: Idő van. Idő van. Idő van. Idő van! Idő van!! Idő van!!! Ordít az a film. Sürget, hogy gyerünk már! MERT IDŐ VAN! Gothár Péter is szerette (volna) a pontosságot.
Mindig törekszem a pontosságra.
Akire nincs szüksége a világnak, megengedheti magának a pontosság úri passzióját.
Calvero