Azért, amit most csináltatok, Dél-amerikában habozás nélkül lőnek. Persze, a futball nem színház (meg fordítva) de nem kéne elfeledni, hogy a páholyokban, zsöllyékben, de még a kakasülőn is nézők ülnek. Akiket nem illik megvezetni, tisztelt spori. Mert a fanatikus drukker bármire képes, ha úgy érzi, becsapták.
-Kedves nézőink! A nagy érdeklődéssel várt kiesési rangadó 89. percében járunk, és szerencsénkre eddig  sikerrel megúsztuk kevés kapott góllal. A eredménytelenség-jelző tábla ugyan szokás szerint nem működik, de higgyék el, még van esélyünk a megalázó vereség elkerülésére. Igaz, van magyarázat az évek óta tartó gyenge szereplésre.
Többen, az új szakosztályvezetés döntése értelmében – nem saját akaratukból – eltávoztak tőlünk  , mások megsérültek az állandó csapattagok közül, de tartalékos együttesünk a jó pénzért ideigazolt idegenlégiósoknak köszönhetően még harcban áll a benntmaradást jelentő osztályozós helyek egyikéért. Időközben az óra az utolsó percre ugrott, most kéne valamit gyerekek, valami meglepőt előhúzni a kalapból. A közönségen semmi sem múlik. Zúg a „Mindent bele, mindent bele”, meg a „Harcoljatok”, és sajnos az egyik szélsőjobb oldali szektorból felhangzik a rossz emlékeket idéző „Gyerünk, gyerünk, gyerünk, gyerünk, ki-tar-tás”, de szerencsére a biztonságiak azonnal kiemelik ezeket a renitens futball huligánokat. Ne is foglalkozzunk velük, koncentráljunk inkább a mérkőzésre. És most mit látok, hirtelen megindul az eddig alibifocit játszó csatárunk és úgy száguld a kapu felé, mint a Miskolc-Bp. Intercity. Csak az a baj, hogy a saját kapunk felé. Hé, te, ez a MI kapunk, vedd már le a szemüveged, nem ide, a másikra támadunk. Süket ez vagy vak? Mit csinálsz, te szerencsétlen? Nem, ő feltartóztathatatlanul közelít a tizenhatosunk felé, már azon belül jár, mindjárt lőni fog, amikor feltűnik a középhátvédünk és egy kívülről látványosnak tűnő szabályos becsúszó szereléssel kirúgja a labdát a tribünre. Húhh, de meleg volt. De mi történik itt? A bíró tizenegyest ítél? Miért? Mert a MI VÉDŐnk megakadályozta, hogy a csapat saját(?) TÁMADÓja NEKÜNK rúgjon gólt? A lelátó népe őrjöng, a tudósítók sem értik az egészet, de az ellenfél szurkolói által megfélemlített(?) bíró hajthatatlan, odamutat a tizenegyespontra. Botrány. Oda sem nézek, kedves nézőim. Nem érdekel az egész. Belövi, vagy kihagyja? Semmin sem változtat. Fél szemmel azért odasandítok. A teljesen összezavarodott, „velünk vagy ellenünk” mezben játszó légiós nekifut – és akkora kapufát rúg, hogy a labda egészen az M3- autópályáig száll… A bíró még hosszabbít egy sort, ám a hozzáértő drukkerek tömött sorokban hazafelé indulnak. Nem lesz már itt semmi. A kemény mag még anyázik egy sort, megdobál néhány buszt, nem kifejezetten jelvénycsere tárgyban égre földre keresi a vendégszurkolókat, az ultrák másik része a légiósokat okolja, a sokat megélt öregek szerint a bíró (volt) a hibás. Mindegy. Megint vesztettünk, de hogy mibe fog ez nekünk kerülni, azt senki sem tudja. Dél-amerikában ilyenkor, de ezt már mondtam… Ja, azt viszont nem, hogy a fenntiek részlet egy új magyar színdarabból, amit az élet írt.