Ne a hír hozójára, hanem a hírre haragudjatok! Lesz államcsőd?

Nagy pofonokba fogunk beleszaladni. Aki ismer az tudja, hogy (nem politikai értelemben) jobboldali gondolkodású vagyok. Emellett azóta vagyok csak lelkes Fidesz szavazó amióta egy közgazdasági analfabéta, egy igazi balfék lett a miniszterelnök, aki kormányzása első 100 napjában több hülyeséget csinált mint a többiek az azt megelőző 10 évben. Őt egy paranoid skizofrén őrült követte, aki felhatalmazás és támogatottság hiányában is képes volt átütő eredményt elérni: lenullázni és kinyírni a két politikai oldalból egyet, a sajátját.

A baloldal elértéktelenedése, hitelvesztése után egy remény maradt. A Magyar „NEW HOPE”, egy erős karizma akinek volt tapasztalata, nemzetközi ismertsége, befolyása és nem utolsósorban olyan felhatalmazása, amely által egyedül, ellenzékkel való viaskodás nélkül bármit megtehetett volna. Bármi jót. Történelmi lehetőség és történelmi felelősség.

A hazai problémák közgazdasági értelemben véve olyan pofon egyszerűek, hogy a 9 éves kislányom is érti, hogy mi miért nem jó.

Eladósodottság (állami és privát szférában is), a teljes lakosságon belül dolgozók és ezen belül is a privát szférában dolgozók aránya, szociális (vagy inkább szocialista) rendszer problémái, műveletlen földek, túl nagy feketegazdaság, túl sok kórház, túl sok önkormányzat túl sok választott képviselővel, túl sok felesleges hivatal túl sok motiválatlan hivatalnokkal….Túl sok finanszírozási igény a piacokról, túl magas kamatok.

Igen, miközben úgy költekezünk túl, hogy nem igazán vagyunk jóléti állam, mindenki (a túlzott kedvezmények igénybe vevői is) úgy érzi, hogy keveset kapott.

Túl jól élünk. Nem én és nem te, nem is ők, hanem mi. Túl sokat költünk, túl kevesek által megtermelt javakból. Ezért kérünk kölcsön. És aztán megemeljük az elvonás mértékét azon kevesektől akik még termelnek és még többet költünk. Aztán megint kérünk kölcsön.

A túlköltekezés árát a kis és középvállalkozások, valamint a bérből és fizetésből élő középosztály fizeti meg nagyobb részben. Magas adóterhek, a lehető legbonyolultabb bürokratikus adórendszer, magas hitelkamatok. A kérdés, hogy mit lehet még elvenni tőlük? Az orvosok már elvándoroltak, az egyetemekről kikerülő ifjú generáció pedig nem is gondolkodik hazai karrierben.

Intézkedések sorozatával letöröljük a hazánkban működő bankokat és ezzel a finanszírozási lehetőségeket is a föld színéről. Jól megadjuk nekik. Nem kell sorolni a gyomrosokat, bank adók, moratórium, rögzített árfolyam.

Nem lesz hitel.

Nem lesz termelés sem.

Nem is kell igaz? Majd megoldjuk. Majd a Takarékszövetkezetek fognak finanszírozni. És ők honnan szereznek pénzt ? Az államtól? A piacokról? Kétlem!!

A remény halott. A költségvetés ugyanolyan gyenge mint az előző években. Kétségkívül elindultak jó folyamatok, de le is álltak. A bejelentett reformok nem valósultak meg. Közben a külső környezet is rosszabb lett, még egy-két nem várt saller is érkezett (pl: áfa döntés).

Nemzetközi megítélésünk Ukrajnával és Albániával vetekszik. Ugyanúgy hatalmas a hiány mint évekkel ezelőtt. Ugyanúgy a nemzetközi piacokra rohangálunk finanszírozásért és ugyanúgy nőni fog az államadósság. A nyugdíjpénz még talán idén kitart, de utána? Szájkaratéban világbajnokok vagyunk, de hol vannak a reformok? Hol van a költségcsökkentés, a racionalizáció??

Ne legyen kétsége senkinek abban, hogy jövőre komoly recesszió lesz és kevesebb adóbevétel fog befolyni, mint az a tervekben van. Nemzetközi szinten is visszaesés lesz, tehát nálunk is. Mindig ez van. Bevételek fölül, kiadások alultervezettek.

Ne legyen kétsége senkinek abban, hogy csak hatalmas felárral fogunk finanszírozást kapni (ha egyáltalán kapunk).

Kit érdekel? Csak mellékesen közlöm, hogy rohanunk az államcsőd felé!!

Azonnali 1000-1500 milliárdos költségcsökkentés kell!! Bármi áron!! Akkor is ha ez tüntetésekkel, szavazók elvesztésével jár. Nincs más út, történelmi politikai felelősség van a kormány nyakában! Szerkezeti reformok, az állami apparátus leépítése, stb.

A remény meg ott tud mégis meghalni, ha mégsem fognak semmit tenni, és továbbra is látszatintézkedések sora lesz csak lebegtetve.

A múlt héten egyik nap hallgattam a rádiót, egymás után mondták be a jó híreket: Kell még 6 milliárd a BKV-nak de azonnal, át kell alakítani a Kossuth teret 2,5 milliárdért de azonnal, szocpolt (5 milliárd) kell bevezetni de minek, kellene a Hungaroringre egy új aszfalt 15 milliárdért! Mindez egy nap alatt!

Ez így nem megy. Költséget kell csökkenteni. Különben csőd lesz. Nem a sunyi bankok miatt, nem a gaz spekulatív tőke miatt, hanem azért mert mások pénzéből élünk és ezeknek a másoknak elegük van belőlünk.

Persze ez az átlagembert nem érdekli. Eljön az az idő amikor érdekelni fogja.

Először nem jön majd a nyugdíj, a közalkalmazotti fizetés, a munkanélküli segély.

Utána nem fog tudni pénzt felvenni a bankszámlájáról.

Legvégül nem lesz áram a kábelben, nem fog folyni víz a csapból, nem lesz fűtés.

Lehet lázadni, tüntetni, ellenszegülni a nemzetközi piacoknak, de fájdalom nélkül nem lesz változás. Változás nélkül pedig egy kis dacos-hangos, büszke de tönkrement ország leszünk 10 millió éhezővel.

Másik forgatókönyv szerint nem lesz gyors csőd, inkább egy hosszú ideig tartó folyamatos nyűglődésbe csúszunk. Egyre nagyobb felárat fizetünk a minket finanszírozóknak és egyre nagyobb kompromisszumokat kötünk. Egyre több olyan üzlettel, amit olyanokkal kell megkötni akikkel nem biztos, hogy egyébként üzletelnénk. Mondjuk a hiány finanszírozása kapcsán véletlenül orosz vagy akár távol- vagy közel-keleti kézbe fognak kerülni a üzemanyag és közműszolgáltatók, az energiacégek, stb. Más megoldás nem lesz. Mondjuk gazdaságilag ismét függőek leszünk, csak nem azoktól fogunk függeni és nem úgy ahogyan azt ma szeretnénk.

Lehet, hogy Armageddon kell ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. Lehet, hogy csak akkor értjük meg, hogy mi a helyzet, amikor már nagyon fog fájni.

Ilyen komoly lenne a helyzet? Érdekes fordulat, hogy ma már a „jobboldali” közgazdászok is arról beszélnek, hogy nagy baj van.

Egyetlen esélyünk, hogy a Fidesz magához tér és cselekedni kezd. Ezzel konfliktusok sorozatát vállalja magára, de megmenti hazánkat és így kerül be a történelemkönyvekbe!! Én még reménykedem és drukkolok, várom az őszinte mondatokat és hiszek az összefogásban, a józan ész erejében.

Ideje lenne tehát kiállni és elmagyarázni a helyzetet. Ideje lenne megértetni az emberekkel, hogy most olyan szituáció van ahol több évtizedes berögződéseket és szokásjogokat („szerzett” jogokat) kell felrúgni ahhoz, hogy legyen jelenünk és jövőnk.

Javaslom olvasmányként az alábbi cikket, amelyből kiderül, hogy Lettország hogyan jött ki a válságból. Interjú Andris Vilks Lett pénzügyminiszterrel:

Egy pár idézet:

„Az általam is fémjelzett koalíció pártjainak vezetőivel együttesen kiálltunk a nép elé és elmondtuk nekik részletesen, mire készülünk, mire kell felkészülniük. Ez volt az alapja mindennek. Ezt megelőzően azonban teljes körűen feltártuk a valós helyzetet, amire példátlan társadalmi vita vette kezdetét. Ebben részt vett a munkaadó, munkavállaló, sajtó illetve a gazdasági szakértők sora: belföldiek, külföldiek egyaránt, természetesen minden egyes párt. Ráadásul nálunk a helyzetet még bonyolította a rengeteg súlyos történelmi örökség, az évtizedeken át tartó szovjet megszállás feldolgozása és megannyi hiányossága, a bizalmatlanság a lett többség és a jelentős számú orosz kisebbség között, a vélt és valós orosz kormányzati beavatkozás a belügyeinkbe.”

„A hitelünket továbbá megalapozta az is, hogy az összes miniszter, maga a miniszterelnök, az államfő, minden parlamenti képviselő lemondott javadalmainak túlnyomó részéről. Nagy részünk lemondott a hivatali kocsiról is. Ma körülbelül negyven százalékkal keresek kevesebbet, mint néhány évvel ezelőtt. Az állami kiadások drámai csökkentését ezek a látványos, példamutató lépések alapozták meg. Az államapparátus radikális leépítése, mely folyamat javában tart még, sokkal nehezebb dió volt persze. A hivatalnok réteg fele veszíti el állását ebben a folyamatban. A maradók jövedelme harminc-negyven százalékkal csökken. Gyorsan és biztosan átállunk az elektronikus úton történő országirányításra, ahogy ezt az északi szomszédunknál, Észtországban is csinálják.”

A jelen poszttal az a célom, hogy elmondjam a saját VÉLEMÉNYEMET.

Ez a blog egy ingatlanszakmával foglalkozó blog, amely néha kénytelen foglalkozni alapvető (makro) gazdasági kérdésekkel. Nem politizálunk, még akkor sem amikor erős szavakat használunk egy-egy kérdésben vagy egy-egy személlyel kapcsolatban, nem célunk továbbá jelenlegi és/vagy volt vezetőket szidni, politikai véleményt formálni.

Nem vagyok párttag és elkötelezett párt szavazó sem. Nincsenek olyan érdekeltségeim amelyek egyik vagy másik politikai oldaltól függenének. Nem is teszem le a voksomat a jelen posztban sem egyik vagy másik politikai oldal mellett sem, akkor is ha valaki tévesen ezt kihallja ebből az írásból.

Érdekel mások a témáról szóló véleménye, de nem érdekel mások politikai állásfoglalása.

Ezért kérem, hogy csak olyan hozzászólások érkezzenek amelyek a témához kapcsolódóak és a gazdaság helyzetével és a lehetséges forgatókönyvekkel foglalkoznak.