Szorult helyzetbe került Vona Gábor csütörtökön, a politikus a Facebook-oldalán számolt be halálközeli élményeiről. A Jobbik sorsüldözte elnöke egész nap fontos találkozókról még fontosabb találkozókra rohant, egyre-másra itta az ásványvizeket, arra viszont nem volt ideje, hogy könnyítsen magán. Az utolsó konzultációt egy cukrászdába szervezték, itt már brutálisan szorult a hólyag, mellékhelyiség azonban nem volt az intézményben. A drámai fejlemények pontos ismertetése érdekében átadjuk a szót: „Ekkor – lassan önkívületi állapotba kerülve – átfutottam a szomszédos sörözőbe. Beléptem és a pincérnek azt mondtam, hogy szeretnék elmenni a mosdóra, és kifizetem természetesen. Erre ő azt mondta, ha rendelek valamit inni, semmi akadálya. Amikor kiejtette az inni szót, már attól rosszul lettem. ‘Ember, majd be…, és még igyak is?!…’ Kínomban ösztönösen körülnéztem a kocsma belsejében. Egy hölgy ült hozzám a legközelebb, sapkában, éppen a korsó sörét szürcsölgette. És léptem. ‘Hölgyem, meghívhatom egy italra?’ – kérdeztem. Ő mintha ez a világ legtermészetesebb szituációja lenne: ‘Egy sörre.’ Letettem a pénzt a meglepett pincérnek, majd elrohantam a mosdóba. A söröző bevételhez, a hölgy még egy sörhöz, én meg a piszoárhoz jutottam.”

És hogy mi a tanulság? Na, ezt majd a kommentekben elmondjátok – zárulnak Vona Gábor veretes sorai. Szerintünk az, hogy a Jobbik elnöke igazi férfi, aki a legszorultabb helyzetből is huszáros hajrával képes kivágni magát. Illetve: minden jó, ha jó a vége. De ez sem rossz: „Ha már kényelmetlenné válik a terhed, ne cipeld tovább, hanem szabadulj meg tőle minél előbb. Még mielőtt áldozatokkal járna.”

A vizeletkérdés egyébként nem idegen az országos politikától. Az MSZP májusi, sorsdöntő frakcióüléséről szóló tudósításunkból idézünk: „Az ülésről hosszú órákig ennyi volt összesen a párt hivatalos kommunikációja, a vécére vagy enni távozó párttagok nem nyilatkoztak. A legtovább Gyurcsány Ferenc bírta. Öt órával a kezdés után, pisilésből visszatérve a ‘nagyon nyugodt’ jelzővel illette a tanácskozás hangulatát, ahol ‘hosszú, csendes beszédek’ hangzanak el.”

A gát- és pártszakadás akkor és ott is elmaradt.