Nem mennek a dolgok. Öt napja itt vagyok Miskolcon, és semmi vadat nem ejtettem. Kóborkutyák hajszolják szét a vadat… rossz a szélirány… Nem megy a lapjárás, mondanám, ha kártyás lennék. De én vadász vagyok, ami majdnem olyan erős szenvedélybetegség, mint a kártya, játékterem, alkohol, drog… És holnaptól megint hetekig távol leszek, legfeljebb szarvasbőgésre jövök vissza. Egy régi haverom őrzi a lakást, akinek addig sem kell albérletet fizetnie. A lakáscsere elvetélt. Majd visszaveszi a mik, én meg megyek a levesbe.
Ami jó, hogy idén megjelenik az eddigi legszebb és legjobb vadászkönyvem a WellPress gondozásában. A vadászat karácsonyai borítója fehér lesz, barna kerettel, és benne egy téli vaddisznós festmény, Seres József alkotása. A héten még megírok egy fejezetet, amit utólag teszek az anyag közé, címe: Mit nem lőttem a Bükkben. Mert az ember a sikereiről szívesen ír, de szereti elhallgatni a hibázásait. Mely elkövetett hibák néha az életébe kerülnek. Szóval ez egy őszinte könyv lesz.
Őszinte tiszteletel Calvero