Igazi, Miskolcon járt turistákkal találkoztunk a Fiáker panzióban. A Katowicéből érkező, tandem biciklis fiatalok egy éjszakát töltöttek a városban.
A bringások elkerekedett szemmel hallgatták, hogy Miskolc Katowice testvérvárosa, sőt, régebben még Katowice nevezetű kocsmája is volt a városnak. Már meg sem mertük kérdezni, hogy hallottak-e róla, hogy Miskolc egyik kitörési pontja az idegenforgalom. Nem tudtak semmit arról, milyen nevezetességei vannak a városnak, de még arról sem volt lövésük, hogy itt van a Barlangfürdő, amire mi qrvára büszkék vagyunk. Mentőkérdésnek arról tudakozódtunk, hogy jártak-e a Zsarnai piacon, amelyen minden harmadik lengyel megfordult már az elmúlt évtizedekben, hogy elpasszoljon egy nutriabundát, vagy egy Kispolszi fényszórót. De gőzük sem volt Tapolca létéről sem, ami régen ismert célpontja volt a lengyeleknek. Ez utóbbi azért érdekes, mert az egyéjszakás vendégek éppen Hajdúszoboszlóra tartottak, ami, elmondásukból az derült ki, olyan búcsújáró hely, ahova minden polák elmegy egyszer az életben.