2011.06.10. 20:14 calvero56Mostanában sok színigazgató ellen lépett fel felettese: hatóság, főpolgármester… De nem eléggé. Koltay Gábort egyik napról a másikra felmentették, mert leszerződtette a társulatot, melyet – átmenetileg – gondjaira bíztak. Amikor ÁTMENETILEG megbízták, azt mondták neki: teljes igazgatói jogkörrel bír. S most a főpolgármester érve, hogy negyven éve ismeri Koltayt, és… azért kellett meneszteni, mert elődje, méheslaci egyetlen szerződéssel hatvanmilliót adott elődjének, lénerpéternek. Rosszmagam nem vagyok sem előde, sem boldog őse… de még csak boldog sem ( a boldoggá és szentté avatásom még várat magára), de anno négy évig voltam léner társulatában, és tudom, mennyit lopott. Valamennyivel többet, mint egy átlag igazgató. Példának okáért a nyolcvanas években (!) kétmillióért készíttetet díszletet egy olyan előadáshoz, amely harmadnap megbukott. Ne hidd Barátom, hogy a díszlet került annyiba! Nem. A díszlet – akkori áron – uszkve százezerbe kerülhetett. A többi beépült lénerpéter balatoni villájának falába. Aztán, amikor szorult a hurok léner körül, akkor az egészet Orbán György gazdasági igazgató nyakába varrta. Aki egyrész ígéretet kapott, hogy ha valamennyit magára vállal, akkor a tanács (bizony Barátom, így hívták hajdanán az önkormányzatot), szóval a megyei tanács elsikálja a dolgot. El is sikálta, léner nem került börtönbe, és Orbán Györgyöt sem vegzálták; később egy könyvkiadó igazgatója lett. Tehát a „hűtlen kezelés” nem azt jelenti, hogy szeretőd testnedveivel kezeden fogsz kezet hitveseddel.

Így működtek régen és ma az igázgatók. És eképpen szenvedtek/szenvednek tőlük a leigázhatók. Kuna Karcsitól hallottam (tegnap volt A kis herceg utolsó előadása, s akkor találkoztunk), hogy 3 hónappal ezelőtt átszerződött Székesfehérvárra… de közben egyik napról a másikra menesztették az akkori igazgatót, akivel a szerződést kötötte… és az új igázgató, quintuskonrád (néhai miskolci színészecske) nem fogadta el az elődjével kötött szerződést, és – miközben ő is csak megbízott igazgató – másnap kirúgta Kunát. Mert miskolci színész korukban rossz viszonyban voltak. Nem gyomorfordító?! Kunát negyven éve ismerem (nem a főpolgármestertől való idézet!), együtt jártunk a Főiskolára, egy darabig egy kollégiumi szobában is laktunk…  nem mellesleg Kuna a kilencvenes években számos remek alakítást tett le a miskolci színházban. És most majd, mint munkanélküli színész kódorog étlen-szomjan a sivár magyar színház Szaharájában. Szahar!

Igen, ha a rendvédelmiektől megvonják szerzett előnyeiket, vonják meg a színész szakma előnyeit is, amit pécsiildi lobbizott ki anno az ávós horngyulánál. Ne mehessenek 25 év után szakmai nyugdíjba a színészek!… Miközben ugyanúgy dolgoznak utána is, csak éppen a társadalom terhére. Ha van igazságérzet – egyforma mérce szerint legyen.

Calvero