Tényleg zavar most már engem , hogy az ember itt-ott végre hall valami szépet és nincs örülve. A héten ugyanis nemcsak Szűcs Erikára szólt rá a Házelnök, hogy már megint a pad alól eszik. Ennél sokkal komolyabb, hadd ne mondjam érdemlegesebb állításokat is lobbantottak a napokban a megyei közvélemény elé. Példának okáért, az Északhírnök születő értékeit folytatólagosan számba vevő szigorú szerkesztő, csak napi Gúrnak nevezi ezeket a virágzó politikusi sorokat. A végső racionalitás, ahogy megyei pártelnökünk a héten megfogalmazta, most így hangzott:

1.”A demokrácia olyan, mint a levegő. Ha érezzük, hogy nincs, akkor kezdünk utána kapkodni.”Nyilvánvaló: ez az ember

  , tud valamit. Nincs az az utolsó KISZ titkár, aki ennél pontosabban látná a lényeget. Csakhogy a hiteltelenség a politikában egyáltalán nem sarkalatos erény.

 

Éppen ellenkezőleg.

És ez így is lesz addig, amíg a maszopban az a hatalmi harc tétje, hogy Gyurcsány váltja-e Kisst, vagy Kiss és csapata hajtja el majd Gyurcsányt, kuntúrtalan társaságával egyetemben. És igen, egészen addig, amíg B.A.Z. megyében pedig még mindig Gúr Nándi kapkod levegő után.

2. ” A MOL részvények árát, az adófizetőkön hajtják majd be.”(Most ne akadjunk fenn azon az egyébként nem lényegtelen apróságon, hogy ezek végre vettek valami fontosat, Ti meg kedves Nándi, csak eladtatok és eladtatok.) Inkább merüljünk alá és nézzük meg, hogy a 13. havi nyugdíj helyett, mire is szórták a lóvét a fidesznyikek? Szóval 2010-ben, a MOL csoport befizetett a költségvetésbe 25,8 milliárd forint válságadót, 36,2 milliárd forint pótlólagos bányajáradékot és 100,8 milliárd forint nyereségadót. Mindez egyebek között azt jelenti, hogy a vásárolt részvénypakett után járó osztalék, az körülbelül megegyezne, azzal, amit az IMF 500 milliárd forintja után – kb. évi 5 százalékos kamat – kellett volna fizetni. Persze, tudom ez csak egy éves adat, de az összes itt nem tárgyalt szempont mellett, talán ez az egy összehasonlítás is jelzi: ez tényleg nemzetgazdasági szintű és jelentőségű, stratégiai befektetés. Amiben enyhén szólva is van üzleti racionalitás is, pláne úgy, hogy több lesz a nap, mint a kolbász.

Vagy fektessenek ezek is vizitdíj automatákba, meg kórházi hordozható széfekbe? Csakhogy bizonyítsam: az események izgalmát, a lehető legkönnyebb párosítani a kevéssé macerás demagógiával.