Ha a gyermekünk tartósan gyengén teljesít az iskolában, megpróbálunk változtatni, javítani a helyzeten. Ez lehet szigorúbb számonkérés, büntetés, rendszeres együtt tanulás, korrepetáló tanár alkalmazása, iskolaváltás, pszichológus bevonása – a szülő beállítottsága, pénztárcája és tájékozottsága függvényében. Most kezdődő sorozatunkban ez utóbbit, a szülők jobb tájékoztatását szeretnék elősegíteni, tapasztalatunk szerint ugyanis ennek hiányában sokszor nem a megfelelő megoldást választják a tanulási krízis elhárítására. Az elkövetkező hetekben sorra vesszük az eredményes tanulást akadályozó készségproblémákat, a motiváció és a tanulási technikák hiányát. Természetesen arról is tájékoztatjuk Olvasóinkat, hova fordulhatnak ilyen esetekben, és hogyan segíthetnek ők maguk a tanulási zavar leküzdésében. Mostani cikkünkben arról olvashatnak, hogy mikor kell a tanulást nehezítő készség- vagy képességproblémára gyanakodni. Ennek kiszűrése, vagy kizárása az elsődleges feladat minden esetben, amikor úgy tapasztaljuk, hogy gyermekünk nem tud megbirkózni az iskolai feladataival.
A későbbi tanulási zavarok előjelei gyakran már sokkal korábban, kisgyerekkorban, megjelenhetnek. Ha jelentősen elmarad a kortársaitól a mozgásfejlődésben, a beszédben, a másokkal való kapcsolatteremtésben, ez vezethet később tanulási zavarokhoz, különösen akkor, ha nem kap megfelelő segítséget, szakszerű fejlesztést. Ezért ilyen gyanú esetén mindenképpen szakemberhez kell fordulni – korai fejlesztő, gyerek neurológus segíthet a tisztázásban és a fejlesztésben.
Az alsó tagozatban akkor kell képesség és készség zavarra gondolni, ha a gyerek elegendő időt tölt a tanulással, mégsem halad. Íme a további jellegzetes tünetek, amelyek közül azonban nem szükséges mindegyik ahhoz, hogy tanulási zavarra gyanakodjunk:
* Csak nagyon részletes, lépésről lépésre történő utasítások alapján képes elvégezni a feladatokat
* Nem tudja felidézni azokat a lépéseket, amivel korábban megoldott pl. egy matematika feladatot, mert valójában nem értette meg a megoldáshoz vezető logikai folyamatot.
* A hallott vagy olvasott szövegre nem, vagy alig emlékszik
* A tanultakat nem tudja más összefüggésben alkalmazni, értelmezni
* Egy idő után a korábban tanult tényekre nem emlékszik, készségei, pl. olvasás gyengülnek.
* A környezetéről sokat tud és átlátja azok összefüggéseit, de pl. nagyon gyengén, hibásan olvas, vagy ír, vagy számol.
* Nehézségei vannak a kommunikációban, a beszéd árnyalatnak érzékelésével, a hallottak megértésével
* A tanulás otthon és az iskolában egyaránt nagy feszültséget, vált ki belőle, hamar elfárad.
* Alacsony az önértékelése, nincs önbizalma.
Ha egy gyereknek komoly tanulási zavara van, az jellegzetes magatartási tünetekben is megnyilvánul. Ezek egyik típusa, amikor a gyerek rejtegeti a problémáit, sokkal nehezebben ismerhető fel, ezért segítséget is később kaphat. A másik csoportba tartozók látványosan élik meg kudarcaikat, az ő problémáikat nem lehet nem észrevenni. De mindkét esetben fennáll annak a veszélye, hogy szülőként a gyereket látjuk a problémának – azt gondoljuk, hogy egyszerűen lusta, érdektelen, figyelmetlen, szemtelen – és nem a tanulási zavart.
A problémáikat takargató gyerekek általában csendesek, visszahúzódóak. Attól félnek, hogy rájuk irányul a figyelem, és mások észreveszik tanulási, tudásbeli gyengeségeiket. A leggyakoribb tüneteik:
* Sokat unatkoznak, szétszórtak, figyelmetlenek, rendetlenek
* Nem érdekli őket az iskola vagy nem is akarnak oda járni
* Az osztályban magányosak, visszahúzódnak
* Igen lassan vagy nagyon sok hibával végzik tanulási feladataikat
* Lassan reagálnak, ha szólnak hozzájuk, vagy kérdezik őket
* Folyamatos stresszben élnek, ami gyomor panaszokban, fejfájásban nyilvánul meg a leggyakrabban.
A tanulási zavarral küszködő gyerekek másik típusa nem titkolja, sőt nagyon is kimutatja
a problémáit. Ezek a gyerekek többnyire hangosak, zavarják a tanítást. Mindenáron a figyelem középpontjába akarnak kerülni. Saját gyengeségeiken viccelődnek, belül ugyanakkor erőtlennek és vesztesnek érzik magukat. Néhány jellegzetes megnyilvánulásuk:
* Gondolkodás nélkül bekiabálják az órán a rossz választ
* Semmibe veszik az iskolai szabályokat és a rájuk kiszabott büntetéseket
* Otthon is gyakoriak a magatartási problémák
* A kortársaikkal, de gyakran felnőttekkel is agresszívek, könnyen keverednek verekedésekbe, „balhéba”
* Ők az osztály bohócai
* Vonzódnak a náluk is gyengébben tanulókhoz
Ha a fentiek alapján arra gyanakszunk, hogy gyermekünk gyenge iskolai teljesítménye hátterében valami készség-képesség probléma lehet, kérjünk segítséget szakembertől. Készítsünk részletes leírást, listát a tünetekről. Keressük meg a gyerek tanítóját, osztályfőnökét, mondjuk el feltételezésünket, és kérjük ki a véleményét. Előfordulhat, hogy a pedagógus nem ért velünk egyet, lustasággal, „neveletlenséggel” magyarázza a helyzetet. Sajnos a mi poroszos iskoláinkban az indokoltnál többször intézik el ilyesmivel a tanulási zavarokat. Ebben az esetben is jelentkezzünk be a területileg illetékes nevelési tanácsadóba – ezt a szülő az iskola nélkül is megteheti – vagy a Tanulási Képességet Vizsgáló Bizottsághoz, vagy magánpraxisban dolgozót tanulási szakemberhez.