Osztrák kutatók számításai szerint a sérült fukusimai atomerőmű az 1986-os csernobili katasztrófa után mért szintekhez hasonló radioaktív jódot és céziumot bocsát ki. A bécsi kutatók a titkos atomkísérletek felderítéséhez használt sugárdetektor-hálózat segítségével kimutatták, hogy a napi szinten kikerülő jód-131 73 százaléka az 1986-os baleset után észleltnek, a napi cézium-137 kibocsátás pedig 60 százalék környékén mozog.
A két baleset között az a fő különbség, hogy Csernobil a 4-es reaktor gőzrobbanása következtében kitört hatalmas tűz füstjében számos radioaktív anyagot engedett szabadjára, méghozzá igen nagy mennyiségben, köztük fűtőanyagrészecskéket is. Fukusima esetében csak az illékony elemek, a fent említett jód és cézium szivárog a megsérült reaktorokból, azonban ezek is jelentős egészségügyi kockázatot jelentenek a külvilágra.
Az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) globális hálózatának levegő mintavételező egységei közel egy tucat radionuklid, az atomrobbantásokból, vagy nukleáris balesetekből kiszabaduló radioaktív elem eredetét képesek nyomon követni illetve „kiszimatolni”. A méréseket a széladatokkal kombinálva megállapítható honnan érkeznek a radiokulidek, és milyen mennyiség szabadult fel.