Most már nem babra megy a játék. Kriza, a Legfőbb Ügyészség előtt tartott sajtótájékoztatójával jelezte: a végsőkig elszánt abban, hogy az ő égisze alatt ne legyen programja a miskolci amnéziának. Ez számára nemcsak városvezetői kötelem. Elemi politikai érdek is. A 2011-es miskolci költségvetés vitája előtt egy nappal, ez volt a legutolsó pillanat ugyanis a magyarázatra: miért számol legalább 6 milliárddal, kevesebb főösszeggel a tervezet? És miért taszít egész ágazatokat még sanyarúbb helyzetbe még annál is, mint amiben voltak? Ugyanakkor az új költésvetésről tényleg elmondható: egyszerűen  más irányai vannak, mint amiről az új Fidesz 2010-es miskolci választási ígéretei szóltak.

A szocialisták a költségvetési vita utolsó hetébe fordulva, már-már újra nyeregben érezték magukat. A cafetéria rendszerről, az esetleges elbocsátásokról, a politikai okok miatti tervezett költségvetési megszorításokról, a helyi közszolgálat megnyomorításáról tartott sajtótájékoztató sorozatuk a klasszikus ellenzéki szerepükbe való végleges bele tanulásukat volt hivatva reprezentálni.

Mintha a nyolc évük alatt, mi sem történt volna. Mintha most már a nyilvánosság előtt, ők is legitim módon unhatnák a „múltazást”.

És mintha nem lenne a nyakukon a kés.

De közben, meg ott van. Március 9-én, szerdán, oda került.

Kriza még nem engedte le a hangját az utolsó mondatában, a Markó utcában, amikor Káli már közleményben tiltakozott. Mint aki a vesztét érzi.

Mindezek után ez a márciusi közgyűlési alkalom volt az első, amikor mindezek után, immár hazai pályán, Káli kivételével a főszereplők egymás szemébe nézhettek és kezdhették magyarázni a maguk igazát a Miskolciaknak.

Ezért volt akkora a tét tehát és ezért volt annyira érzékelhető, szinte tapintható a feszültség, ami a Díszteremben honolt.

A sok kötelező kűr előtt, azért volt egy szabadon választott is: napirend előtt, Zsiga alpolgármester, elől összekulcsolt kézzel, állandó oldal-irányú mozgásban kért bocsánatot. Próbálta magyarázni, a megmagyarázhatatlant. Közvetlen hozzátartozóinak az önkormányzati cégekben elfoglalt pozíciójáról, állásáról, egy szót sem ejtett.

Ám a hetvennégy, plusz három büntető feljelentés okozta megrendülését még ezek után sem tudta palástolni az egyik lehetséges érintettje az elkövetkezendő vizsgálatoknak. A korábban szinte mindig rendkívüli módon magabiztos dr. Mokrai az önmagát és igazát kereső, azt védeni próbáló, egyszerű ember és egyszerű politikus pózába merevült. Jellemző a szocialisták zavarára, hogy a náluk sokkal kevesebb politikai rutinnal rendelkező Molnár frakcióvezető, napirend előtt, reflexből visszapöckölte őket.

Az érdemi vita, a saját kommunikációs üzenet megfogalmazásának és győzelemre vitelének a feladata ezután a költségvetési vitára várt. El kell ismerni, hogy itt viszont Simon képviselő, a FIDESZ választási ígéreteit a saját szempontjából hatásosan sorjázva, azután pedig szembesítve a 2011-es miskolci költségvetés számaival, hatásosan érvelt. A nap kellemes meglepetése volt viszont Soós, FIDESZ képviselő autentikus és retorikailag is megfelelő válasza. De lássuk a részleteket!

Hitelmentes költségvetés helyett, újabb hiteleket vesz fel az új városvezetés. Munkahelyteremtést, tematikus ipari parkokat, több száz hektáros ipari területek előkészítését ígérték, ehelyett semmilyen forrást nem jelöltek meg erre vonatkozóan a tervezetben. A közbiztonság erősítését pénzügyi elvonásokkal akarják elérni, az Élhető Miskolcról szóló 12 pontos választási ígéretnek nyoma sincs, az önálló városrészek rehabilitációs programja elő sem kerül az új költségvetésben. Drasztikusan csökken az oktatásra, kultúrára, sportra, az idősek szociális ellátására, a Szinva meder rehabilitációjára, a parkfenntartásra, a lakástámogatásra szánt anyagi erőfeszítések nagysága. Ez a katasztrófa maga. Szólt a miskolci szocialisták közgyűlési üzenete.

Soós képviselő viszont Miskolc helyzetét olyan hajóhoz hasonlította, amely dagadó vitorlákkal száguld a szárazföld felé. Ám a kapitány és a tiszti személyzet a hajófenékbe menekült, s a kétségbeesett matrózoknak kell elhárítaniuk a katasztrófát. A fideszes gazdasági szakember a katasztrófa elhárításának két feltételét említette, amely minden más szempontot megelőzött a költségvetés összeállításakor: a hiteltörlesztések feltételeinek a biztosítását és a város pénzügyi likviditásának a megőrzését. Azt tulajdonképpen beismerte, hogy a választási ígéreteik az előző vezetés által megkonstruált gazdasági kényszerpálya miatt, nem teljesíthetőek. A 3,9 milliárdos 2010-re bekalkulált hiány 2010 májusára meghaladta az öt milliárdot, 2011 márciusára, azaz napjainkra pedig a 10 milliárd forintot! Soós komoly szakmai teljesítménynek, profi munkának tartja az új városvezetés azon teljesítményét, hogy elhárították az összeomlást, megőrizték a likviditást és meg tudták tervezni ilyen körülmények között is, a 2011-es évet: úgy, hogy még a megkezdett beruházásokat is folytatni tudják.

Pakusza és Szegedi képviselők a Jobbikból is több hullámban támadtak. Előbb az utóbbi ekézte Kálit azzal, hogy sikerült elérnie mára: Miskolcon már a lakosság 45 százaléka él a létminimumon, vagy alatta. Utóbb pedig az előbbi kárhoztatta Krizáékat, hogy az oktatás és a kultúra végső idei kizsigerelésével, a miskolci jövendőt lehetetleníti el az új városvezetés.

Hát, így élünk mi itten. 142 nappal a szocialista buherát követően, (ezt dr Mokrai számolta ki, hősiesen) miután már a Legfőbb Ügyészség is Miskolccal foglalkozik.