Még a rendszerváltozás valamelyik, akkor heroikusnak gondolt fordulópontja közelében volt alkalmam együtt vacsorázni Kéri Kálmán vezérezredessel, az 1. magyar hadsereg egykori vezérkari főnökével, aki az október 15-i fegyverszüneti deklarációt követően, Moszkvában tárgyalt a Vörös Hadsereg vezetőivel. Még a desszert előtt került szóba 1944. semmire se való ősze.

A kérdés adódott:

– Mégis, Kálmán bácsi, miben reménykedtetek, egyáltalán milyen volt a helyzet ott a Kárpátokban, amikor előttetek az oroszok, a hátatok mögött, meg a németek voltak?

– Hát, a helyzet, az komoly volt – szólt a lakonikus válasz.

A miskolci városházán kialakult fronthelyzet persze ennyire azért még nem komoly, de már legalább 6 felvonásos – ez idáig. Jó két hete kezdődött azzal a nyilatkozatháború, hogy az új polgármester személyesen vállalta fel a nyilvánosság előtt a Holdingról készített könyvvizsgálói jelentések rezüméit. Az érintettek a régi polgármesterrel az élen hosszas írásos és szóbeli nyilatkozatban próbálkoztak a cáfolatokkal, majd a rezümék helyett, a teljes vizsgálati szövegek tanulmányozására is bejelentették igényüket. Természetesen, újabb sajtótájékoztató keretében. Dr. Kiss fideszes városházi frakcióvezető a fehérnél is haloványabb árnyalatú nyilatkozatában próbálkozott azután ellent állni a kibontakozó miskolci szocialista kommunikációs offenzívának. Ez olyannyira nem sikerült dr. Kissnek, hogy röviddel ez után dr. Simon nem, mint kellemetlen mindentudócska, hanem mint komoly helyi politikai tényező oktathatott közjogismeretet a várost irányítóknak.

Az viszont, hogy dr. Tompa és dr. Mokrai a héten visszaélés közérdekű adattal címen ismeretlen tettes ellen feljelentést tett a miskolci ügyészségen több, mint irónia. Még szatírának is erős.

Az egy dolog, hogy eddigi politikai nyilatkozataikban az új városi vezetők szemérmetes Erzsókként, szinte semmit nem mondtak az elképesztő, pofátlan, az európai politikai praxis helyett inkább az észak-koreai, vagy a fehérorosz politikai gyakorlatra hajazó rokoni, baráti, elvtársi összefonódásokra. Amelyek jellemezték a Holding és szerződéses holdudvarának sok esztendős működését. Amelyek egyébként gyakran sokkal felháborítóbbak, politikailag sokszor vállalhatatlanabbak voltak, mint a vezérigazgatói tízmilliós exkluzív életbiztosítások, meg a fasza kis vezetői tréningek.

De hát minden városvezetés a maga sikerének a kovácsa.

A jelnlegi miskolci is.

A DKC – Miskolci MIVÍZ férfi kézilabda csapat a héten már másodszor nem tud kiállni az NB-1/b-s bajnokságban, a szükséges anyagiak hiányában: a csapat vezetőinek állítólag a bukott holdingos vezetők ígérték erre az idényre a szükséges pénzeket. Ám a mostaniak, a női kosarat szeretik…

(balázsi)