Mérsékelt iszlamista erő veheti át Egyiptom kormányzását, amelyet a hadsereg a háttérből figyel. Az Egyesült Államok – amíg az betartja a demokratikus játékszabályokat – elfogadja az új kurzust, és ez Izraelt is békekötésre ösztönözheti a palesztinokkal. A legkedvezőbb egyiptomi forgatókönyvet vázoljuk fel.

Ha Egyiptomnak szerencséje van, akkor a török modellt fogja követni, ami azt jelenti, hogy a hadsereg kivonul a politikából, a parlamentben pedig a mérsékelt iszlamista Muzulmán Testvériség alkotja majd a többséget, a liberális, szocialista és nacionalista színezetű szekuláris pártok pedig fontos ellenzéki (ellenőrző) szerepet fognak betölteni – írta Molnár Gusztáv külpolitikai szakértő legutóbbi, az egyiptomi helyzettel foglalkozó elemzésében.

„A Közel-Kelettel sok tekintetben rokon Balkán példája azt mutatja, hogy a demokratizálódás az egyes országok és a különböző etnikumok (felekezetek) közötti véres háborúk esélyét is megnöveli, ami pedig a „demokráciá”-t illeti, az a Közel-Keleten sem fog feltétlenül a nyugati értelemben vett liberális demokráciára hasonlítani” – írja az átalakulás veszélyeiről az elemző.

Nem kell félni az iszlamistáktól

Az eddig betiltott Muzulmán Testvériség döntő hányada mérsékelt, demokratikus kurzust követ; programjuk a tüntetők követeléseit visszhangozza: szabadság, egyenlőség, demokrácia – írta nemrég lapunknak írt elemzésében Ablaka Gergely, a térség szakértője.

Hasonlóan vélekedik Tüske László Közel-Kelet-kutató, aki az fn.hu-nak adot interjújában néhány napja arról beszélt, hogy a Muzulmán Testvériségnek erős és jól beágyazott társadalmi és gazdasági rendszerük van, hogy semmiféle felfordulás nem lehet érdekük. Tüske elmondta azt is, hogy a Mubarak-rezsim a szervezettel hallgatólagos együttműködésben verte le többször is a szélsőséges, nagyon radikális, iszlamista, mindenfajta középutat elkerülő erőket. A kutató szerint a most távozó elnök rendszere pont azét tekintett ellenségként a Muzulmán Testvériségre, mert az valódi, középutas alternatívát jelentett vele szemben.

Ki következik?

Valamennyi elemző egyetért abban, hogy az egyiptomi tömegdemonstrációknak nem volt igazi vezéralakja. Molnár Gusztáv szerint körvonalazódik a „senki által nem szeretett, de nagyjából mindenki számára elfogadható Mohamed el-Baradei” ideiglenes elnöksége.

Az is szinte bizonyosnak mondható, hogy az egyiptomi újkori történelem tradícióihoz híven a hadsereg vezetésének döntő szava lesz az utódlásban és az átmenet levezénylésében is.

Amerika hátralép

Obama – azon túl, hogy megvétózta a hadsereg tüntetők elleni bevetését –, a neokonzervatívok legnagyobb bánatára, továbbra sem kíván az egyiptomi fejlemények alakulásába közvetlenül beleavatkozni – írja Molnár Gusztáv.

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az amerikai adminisztráció végre elfogadja a „demokráciát legalább retorikai szinten felkaroló” politikai iszlámot lehetséges partnerként, legalábbis addig, ameddig az betartja a demokratikus játékszabályokat. Ezzel ugyanis két legyet üthet egy csapásra. Egyrészt kialakíthatja végre az iszlám országokkal meghirdetett partnerséget, másrészt rákényszerítheti Izraelt is arra, hogy amennyiben nem akar a saját akaratából demokratizálódó Közel-Keleten teljesen elszigetelődni, kössön sürgősen békét a palesztinokkal.

A mélyáram változott

Európából nem nagyon figyeltünk oda, de a kilencvenes években nagyon erős liberalizációs politika ment végbe az egész muzulmán világban. Bankok, gyárak, ipari létesítmények privatizációja történt meg, amelyet rendszerint a kormány, nagyon jó politikájával és az iszlamisták elleni föllépésével tudott igazolni. Erős, központi állami beruházásokat hajtottak végre, nyilván az IMF és a Világbank közreműködésével.

A kétezres évek eleje bizonyos értelemben sikertörténet volt, de a világválság elérte ezt a régiót is. Mára hatalmas munkanélküli tömeg alakult ki, ami mögött ott van még ráadásul a demográfiai robbanás is. Gazdasági problémák, demográfiai robbanás, politikai instabilitás mind egyszerre vannak jelen és létező legitimációs válságot jelentenek mind Tunéziában mind pedig Egyiptomban – nyilatkozta lapunknak Tüske László.

fn.hu