13:04 calvero56Minap a Bükkben kirándultunk kisebb társasággal, a Kőlyuk-tető alatt találtunk egy katonasírt , a II világháborúból. Fejfa, kőhalom… és a domborulaton friss virág! Sokáig álldogáltunk ott a halom mellett, és arra a fiatalemberre gondoltunk, akinek csontjait a sír takarja. Aki parancsra jött ide, idegenbe meghalni. Kinek harci kedvét dörgedelmes szavakkal izzították felettesei. És ő idejött, s vesztett. Ahogyan a mieink a Donnál. Nagyapám ugyan visszajött muszkaföldről, felnevelte lányát – édesanyámat – de élete végéig egy betokozódott puskagolyót hordott a koponyacsontjában. Az a koponyacsont még 30 évig a fején volt, nem egy kőrakás alatt. De az a fiú a kőrakás alatt sosem jutott haza; ha volt lánya, sosem látta, és őt sem látta viszont soha már az édesanyja.
Még otthon sem tudtam szabadulni az élménytől. És azon gondolkodtam: ki voltál, te ismeretlen katona? Német voltál? Vagy orosz? Szlovák, magyar?? Mindegy is; a halott katonának nincs nemzetisége, nincs bűne. Bűne csak a PARANCSADÓKNAK van…! És tovább folytattam vele a képzeletbeli párbeszédet:
Úgy haltál-e meg, ahogy a Szállnak a darvak című film kiskatonája? Egy csattanás, aztán elvágódtál az őszi avaron? Mért nem tagadtad meg a parancsot, miért jöttél ide?! A gonosz parancsot meg kell tagadni. Legfeljebb tarkón lőtt volna a felettesed. Aki aztán ugyanolyan lelkiismeret furdalással élte volna le életét, ahogy az a személy, ki itt végzett veled. Aki bizonyára sokszor felriadt álmából a te haldokló arcod látványával, és kimeredt, halott tekinteted odaégett a lelkéhez; még évekkel később is feltört belőle éjjelente a zokogás, fogcsikorgatva harapta a párnahuzatot. S tudod miért? Mert az ember eredendően jó, és lelkiismeretes. Jó a magyar, jó a szlovák, jó a német, jó az orosz. Csakis a magyarszlováknémetorosz PARANCSADÓK aljasak. Halálod után egy bő évtizeddel ismét lőttek. Lőttek a Kossuth-téren tüntetőkre… és aki lövetett, ő lett 1971-ben a Vadászati Világkiállítás kormánymegbízottja. Akik akkor lőttek, bizonyára sokáig álmatlanságban szenvedtek. Mert az ember jó. Csak a PARANCSADÓK aljasak. És eme esemény ötvenedik évfordulóján ismét lőttek. Gumilövedékkel, gumiemberek parancsára. És akik lőttek, bizonyára ma is szenvednek a lelkiismeretük kínjaitól. Igen, te virágos katona, mert az ember jó. Csak a PARANCSADÓK aljasak.
Lehet, hogy hamarosan ismét felmegyek a Kőlyuk-tetőre, hogy megnézzem, most is van-e a síron friss virág. És talán ott találom azt a titokzatos valakit, aki 66 év után is ápolja a virágos katona sírját. Aki lehet, hogy csak egy jó ember. De meglehet: a virágos katona matuzsálemi korú gyilkosa.
Calvero