Unatkozik a Nemzet T(r)oll(j)a. Az aláírási nagyüzem szünetel, madridi észosztása után a külföldi érdeklődés is lanyhulni látszik személye iránt. De kedvenc mondásával élve no pain, no gain, feltűrt ingujjal nekilátott a hazai feladatok elvégzésének. Ne rémüljön meg a nyájas olvasó, ezúttal nem dolgozatírásra adta a fejét, hanem országot jár vidám hangulatban. A hon kedves polgárai élőben tekinthetik meg az emberek emberét, mintha csak a Palimulató adását néznék élő egyenesben.
Első alkalommal a borsodi megyeszékhely volt a célpont, ahol először a közgyűlés tagjait igyekezett megnyugtatni: „Budapestről nem látszanak az ország problémái: Nem minden olyan szép, mint ahogyan a Sándor Palota teraszáról látszik.” Ezt sose gondoltuk volna, kedves Pál, isteni szerencse, hogy mielőtt a hallgatóságból kiszakadt volna egy önkéntelen na, fasza, siettél tényleg biztatni a borsodiakat: „sok kicsi összefogásból lesz egy nagy összefogás”. Esetleg szólhattál volna arról, hogy mikor lesz ez, és mekkora lesz? Mert eddig csak a kifogás és nyafogás látszik belőle.
A Földes Ferenc gimnáziumban volt igazán elemében. Miután közölte a diákokkal, hogy személyére való tekintettel a feleltetés elmarad az osztályfőnöki órán, kijelentette: száműzné az idegen szavakat a magyar nyelvből. Majd rögtön utána bedobta filozófiáját: no pain, no gain. Mondhatta volna úgy is, hogy nincs fájdalom, nincs nyereség, de ezek szerint az idegen szavak száműzését még nem kezdte el. Az idegen szavas közjáték közben eszébe jutott hol tart, és beszélt az magyar nyelv védelmében alapítani kívánt díjról. Sosem találná ki a nyájas olvasó mi lesz a díj maga: egy ezüst toll. Itt már ér hangosan muhahaházni.
SkiccPál saját életét hozta példának az élethosszig tartó tanulásra: „Elkezdtem tárogatózni tanulni, napi fél órát tárogatózom, görög nyelvleckéket veszek, és karácsonyra egy tangóharmonikát kértem”. Én meg nem értem, hogy voltak képesek megállni ezt röhögés nélkül a diákok? Oké, Pali sok Tenkes kapitányát nézett és elkapta a romantikus nosztalgia a tárogatóval kapcsolatban, hiszen a regényben is ezt üzengették egymásnak az elnyomott szegénylegények a tárogatót fújogatva: „Haj, régi szép magyar nép, az ellenség téged miként szaggat és tép”, de nem értem minek a tangóharmónika? Nem tudja eldönteni, hogy nyáron a nagykaporlaki búcsúban melyiknek volna nagyobb sikere? A betyárosan, mangalica gulyás mellett tárogatózó Palinak,….vagy a vurstli mellett harmonikázó Márió imitátornak? Amíg a Tévétornászasszony férje szórta magából az élceket, addig a Försztlédink komolyabb kiránduláson vett részt. A jószándékot nem kétlem, nem is az ő hibája, hogy mindössze a felszínt sikerült megkarcolgatni Lyukóbányán. A látogatás alkalmával gondolom végig kocsiztak az Andrássy úttól a bányáig, meg vissza. Az ami ott van az útról nézve sem szép. Kalyibák, félig lebontott, elhordott házak, köztük meg emberek, gyerekek élnek.
Viszont nem ilyenkor mutatja meg a környék az igazi arcát.
Elsiették néhány nappal a látogatást. A hó eleji segélyosztáskor kellett volna menni, és azt lehetett volna megmutatni, ahogy a környék kivirul, felvirágzik egyetlen napra minden hónapban. Délelőtt megnézni a csődületet a tízes posta előtt, délben lemenni a Vasgyári piacra, ahol a kóbor kutyák is hányásig eszik magukat süteménnyel és hamburgerrel ilyenkor, kora délután pedig bemerészkedni a környék számtalan becsületsüllyesztőjének egyikébe szembesülni azzal, mi folyik le és el ezen a napon. Försztlédink azt mondta, nem döbbentette meg a látvány. Én viszont garantálom, ha a leírt programot követi akkor legközelebb majd megfogja. Utána pedig lehet gondolkodni azon, mekkora fába is vágta a fejszéjét a magyar kormány az EU elnökség egyik kiemelt pontjának számító roma integráció kérdéssel. Mert integrálni nem a Mága Zoltánokat kell, se nem a mostani rendszer mellett is a tanulás, kiemelkedés igényével élő szakmunkás középosztályt, hanem ezeket az embereket, akiknek igényük sincs erre.
De legalább Makray Katalinnak volt akarata és bátorsága szembenézni ezzel, tett egy gesztus értékű lépést a nagyon is létező probléma irányába, amíg a férje csak a megszokott formáját hozta.
Riszpekt érte, tényleg!