Legnagyobb sajnálatomra, az alapötlet nem az enyém: Csurka István 1995. június 22-én többedszerre, éppen a Magyar Fórumban unta meg Göncz Árpádot. Árpi bácsi ugyanis, négy kerek esztendeig ellenzéki politikusként viselkedett a köztársasági elnök székében. Az Antall-Boros kormány bukása után azonban hirtelen, mintegy varázsütésre, mosoly-offenzívát kezdett folytatni. Ország és népközéjárást. És minden elé rakott kormányfői előterjesztést – ellentétben azzal, amikor nem szocialista volt a kormányfő – gondolkodás nélkül aláírt:

„Íróból lett aláíró.”- fakadt ki Csurka.

Vívóból lett aláíró: mondhatnánk mi, 2011-ben – így tisztelegvén CS. I., a nagy magyar drámaíró előtt,

s határoznánk meg múltunk jelene előtt helyzetünket, Schmitt Pál miskolci látogatása után.

Ha nem lenne PR-stichje, ajánlanám, látogasson Miskolcra a Gault Millau kalauz is. Ők talán nem annyira szigorúak, mint a Michlein: nem csak a legeslegjobbakkal foglalkoznak, hanem a nagyon jókkal is. 20 pontos értékelési skálájukon a 10-11 pontos éttermek a gyengék.(Ja, a 10 pont alattiakról, egyenesen megmondják, hogy nem ajánlják.) A 11 pontosak a teljesen átlagos vendéglők. A 12-esek, az átlagos, de jó konyhával rendelkező helyek: ennyi pont, minden jobb étteremnek kijár. A 13 és 14 pontos éttermek viszont, már többet nyújtanak, mint egy átlagos konyha. Jelük a Gault Millau kalauzban egy szakácssapka. A 15-16 pontos vendéglátók leginkább konyhaművészek és bensőből fakadó jellemzőjük a kreativitás. Két szakácssapka mellett, általában egy Michelin csillagot is kapnak. A 17-18 pontot elérő éttermek a legmagasabb minőség mellett, az elkészítésben is remekelnek: három sapka és két Michelin csillag a jelük. 19-19 és fél pontot kapnak a Gault Millau kalauztól a világ legjobb éttermei, amelyek 4 szakácssapka büszke tulajdonosai. A 20 pontot gyakorlatilag lehetetlen megszerezni, 2004-ben, Marc Veyrot séfnek egyszer sikerült. A kalauz értékelési szempontjai a következőek: a nyersanyagok minősége és frissessége, a kreativitás, az éttermi higiénia és a tisztaság, a levesek és a szószok minősége, az elkészítés precizitása.

Szóval Deutsch Miklós bátyánk, a városháztéri Calypso tulajdonosa, az elnöki pár látogatására ököruszály levessel készült. Azután lehetett választani a savanyú káposztával elkészített sztrapacskás sült első csülök, a párolt káposztás sült kacsa comb és a kijevi jércemell, valamint a vargánya-gombás sertéssült között.

A desszertek közül Makray Katalinnak a túrógombóc nagyon ízlett.

Milyen jó lenne, ha a GM egyszer pontozná a Calypsot – is!

Bár, minden pontozásnál többet ér a személyes tapasztalat: lám, a Schmidt féle mosoly offenzíva első útja is Miskolcra vezetett, ahol az államfő „látta az akarást, a tisztes erőfeszítést.”

Én azt szeretném látni, ha a köztársasági elnök kis krízis esetén se lenne tétova.