Skip to content

TEVEVÍZIÓ kanadaivadon.blog.hu/

2011.01.03. 08:49 calvero56 Nem melléütés, nem elírás a cím. Néhány éve ritkán nézek tevevíziót, mert ráuntam a politikusok hazudozó arcát bámulni. Olyan bárgyú pofával mondják a kamerába sületlen frázisaikat, ahogy egy csorgó nyálú állatkerti teve néz a rács mögül. Ha ezt a „víziót” akarom látni, inkább állatkertbe megyek, s ott látok valódi vízilovat. (Melékkesen: hogy ki nevezhette el azt az állatot vízilónak, amikor semmi lószerű nincs benne, és a latin neve sem utal erre, a Hippopotamus- nak semmi köze az Equus-hoz.) Szóval, hogy visszatérjek témám elejére, a múlkor mégis belenéztem egy műsorba, mikor a budapesti állatkertből adtak rövid riportot, és az amúgy nagyon rokonszenves hosszúhajú, körszakállas szóvivő azt a bakit tudta mondani – amely elszólást más korábban más riportalanytól is hallottam -: szóval azt a szótorzót foglalta mondatba, hogy „államkertünk…” Hogy mi volt a folytatás, mellékes is, de bennem sokáig vissszhangzott még ez a frajdi elszólás. Mert az az érzésem: nálunk felborult valami. Sok minden borult fel… de például, hogy néha az ember úgy érzi, őt veszik állatszámba, az állatokat pedig emberként tisztelik. Bár nemrégiben elhelyezést kaptak a pesti hajléktalanok, de korábban éhen dögölhettek, megfagyhattak az aluljáróban, vagy utcai kapualjban, alig fordított feléjük valaki is figyelmet. „Megérdemlik sorsukat!” morogták talán maguk elé… de ha egy (amúgy szintén szánandó) elkóborolt kutyát vagy macskát láttak az utcán, azt gügyögve ölelték keblükre sok esetben hazavitték, megetették. Tették volna ezt inkább egy borostás képű, utcán heverő emberrel. Mert ő, ama szerencsétlen, a látszat ellenére mégis velük azonos rendszertani csoportba: a Homo Sapiens Hungaricus-ba tartozik.

Aztán ott a másik jelenség, a világméretet öltött vadászellenesség. Ha tévében bemutatnak egy vadállat elejtését, akkor – valami előírás szerint – kiírják, hogy itt erőszakos jelenetet látnak majd a nézők. De amikor a srebrenicai tömegmészárlásról nemrég előkerült amatőrfelvételt mutatták be, ugyanez a figyelmeztetés elmaradt. Nem tudom, hogy a maganság sok hörgést és nyálverést kiváltó új médiatörvény erre vajon kitér-e… de gondolom a hörgőknek és nyálverőknek nem ez a kérdés lesz/lenne a törvény sarkalatos pontja.

Ennyit akart csak morogni ma államkertünk egyik szelíd ragadozója: Calvero, amely állat most hosszabb időre elhallgat.



               

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

TEVEVÍZIÓ kanadaivadon.blog.hu/

2011.01.03. 08:49 calvero56 Nem melléütés, nem elírás a cím. Néhány éve ritkán nézek tevevíziót, mert ráuntam a politikusok hazudozó arcát bámulni. Olyan bárgyú pofával mondják a kamerába sületlen frázisaikat, ahogy egy csorgó nyálú állatkerti teve néz a rács mögül. Ha ezt a „víziót” akarom látni, inkább állatkertbe megyek, s ott látok valódi vízilovat. (Melékkesen: hogy ki nevezhette el azt az állatot vízilónak, amikor semmi lószerű nincs benne, és a latin neve sem utal erre, a Hippopotamus- nak semmi köze az Equus-hoz.) Szóval, hogy visszatérjek témám elejére, a múlkor mégis belenéztem egy műsorba, mikor a budapesti állatkertből adtak rövid riportot, és az amúgy nagyon rokonszenves hosszúhajú, körszakállas szóvivő azt a bakit tudta mondani – amely elszólást más korábban más riportalanytól is hallottam -: szóval azt a szótorzót foglalta mondatba, hogy „államkertünk…” Hogy mi volt a folytatás, mellékes is, de bennem sokáig vissszhangzott még ez a frajdi elszólás. Mert az az érzésem: nálunk felborult valami. Sok minden borult fel… de például, hogy néha az ember úgy érzi, őt veszik állatszámba, az állatokat pedig emberként tisztelik. Bár nemrégiben elhelyezést kaptak a pesti hajléktalanok, de korábban éhen dögölhettek, megfagyhattak az aluljáróban, vagy utcai kapualjban, alig fordított feléjük valaki is figyelmet. „Megérdemlik sorsukat!” morogták talán maguk elé… de ha egy (amúgy szintén szánandó) elkóborolt kutyát vagy macskát láttak az utcán, azt gügyögve ölelték keblükre sok esetben hazavitték, megetették. Tették volna ezt inkább egy borostás képű, utcán heverő emberrel. Mert ő, ama szerencsétlen, a látszat ellenére mégis velük azonos rendszertani csoportba: a Homo Sapiens Hungaricus-ba tartozik.

Aztán ott a másik jelenség, a világméretet öltött vadászellenesség. Ha tévében bemutatnak egy vadállat elejtését, akkor – valami előírás szerint – kiírják, hogy itt erőszakos jelenetet látnak majd a nézők. De amikor a srebrenicai tömegmészárlásról nemrég előkerült amatőrfelvételt mutatták be, ugyanez a figyelmeztetés elmaradt. Nem tudom, hogy a maganság sok hörgést és nyálverést kiváltó új médiatörvény erre vajon kitér-e… de gondolom a hörgőknek és nyálverőknek nem ez a kérdés lesz/lenne a törvény sarkalatos pontja.

Ennyit akart csak morogni ma államkertünk egyik szelíd ragadozója: Calvero, amely állat most hosszabb időre elhallgat.



               

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.



Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük