A WikiLeaks alapítója, Julian Assange válaszolt a The Guardian című brit napilap olvasóinak kérdéseire.
Fwoggie: Ausztráliai útleveled
van – visszamennél a saját országodba, vagy ez most szóba sem jöhet, tekintve, hogy valószínűleg azonnal letartóztatnának az ausztrál diplomatákkal és politikával kapcsolatos táviratok kiszivárogtatása miatt?
Julian Assange: Ausztrál állampolgár vagyok, és elmondhatatlanul hiányzik a hazám. Mindemellett az elmúlt hetekben az ausztrál miniszterelnök, Julia Gillard és a legfőbb ügyész, Robert McClelland egyértelművé tették nem csupán azt, hogy a hazatérésem lehetetlen, hanem azt is, hogy aktívan támogatják az Egyesült Államok kormányát az ellenem és kollégáim ellen irányuló támadás kivitelezésében. Ez megkérdőjelezi, hogy valójában mit jelent ausztrál állampolgárnak lenni, illetve hogy jelent-e ez valamit egyáltalán. Vagy az első adódó alkalommal velünk is úgy elbánnak, mint David Hicks-szel, azért, hogy az ausztrál diplomaták és politikusok továbbra is részt vehessenek a legpuccosabb amerikai nagykövetségi koktélpartikon…
girish89: Mit gondolsz, milyen mértékben változtattál a világpolitikai eseményeken? Nem gondolod, hogy a forrás megérdemel egy-két elismerő szót Tőled?
Julian Assange: Az elmúlt négy évben az volt az egyik célunk, hogy ünnepeljük a forrást, aki vállalta az igazi kockázatot majdnem minden újságírói közzététel során, és akinek az erőfeszítései nélkül az újságírók nem érnének semmit. Ha valóban igazak a Pentagon állításai, melyek szerint a fiatal katona, Bardley Manning van legutóbbi kiszivárogtatásaink egy része mögött, akkor kétségkívül ez a fiatalember egy párját ritkító hős.
Daithi: Közzétettek, vagy közzé fogjátok tenni az afgán adatközlők neveit tartalmazó táviratokat, vagy valami hasonlót? Cenzúrázni fogjátok azokat a neveket, amelyekről úgy gondoljátok, hogy embereket sodorhatnak veszélybe az esetleges megtorlások fényében? Mellesleg úgy gondolom, a történelem felmenti Önöket. Szép munka volt!
Julian Assange: A WikiLeaks négyéves kiadói múltra tekint vissza. Mindez idő alatt egyetlen hiteles állítás sem hangzott el, még a Pentagon részéről sem, amely alapján akár egy embernek is bántódása esett volna a mi tevékenységünk miatt. Mindez minden olyan manipuláció ellenére, amely az embereket a valóságtól eltérő következtetések irányába próbálta terelni. E tekintetben semmi változásra nem számítunk.
CrisShutlar: Számítottál arra, hogy ilyen világméretű hatást fogsz kiváltani? Félted a saját biztonságodat?
Julian Assange: Mindig úgy gondoltam, hogy a WikiLeaks, mint fogalom, az egész világra kiható szerepet fog betölteni, és bizonyos mértékig világos volt, hogy ezt is teszi, mint például 2007-ben, amikor megváltoztatta a kenyai általános választások eredményeit. Azt hittem, négy év helyett kettőbe telik majd, míg mások elismerik a szerepét és fontosságát, így hát a tervekhez képest kissé késésben vagyunk, és még igen sok a tennivalónk. Ami az életünk elleni fenyegetéseket illeti, megtesszük a megfelelő óvintézkedéseket, már amennyire ez lehetséges, amikor az ember egy szuperhatalommal áll szemben.
People1st: Tom Flanagan, a kanadai miniszterelnök (volt) főtanácsadója nemrég azt nyilatkozta: „Szerintem Assange-ot meg kellene gyilkolni… Obamának fel kellene erre szólítani… Nem szomorítana el, ha Assange eltűnne.” Mi a véleményed erről?
Julian Assange: Az lenne korrekt, ha gyilkosságra való felbujtás miatt vádat emelnének Flanagan úr ellen, és mindenki más ellen, aki komolyan ilyen nyilatkozatokat tesz.
tburgi: A nyugati kormányok részben az erkölcsi autoritást emlegetik a sajtószabadság jogi garanciáinak megerősítése közben. A WikiLeaks és az ellened irányuló jogi szankciók kilátásba helyezése gyengíti a sajtószabadsággal kapcsolatos igényeiket. Egyetértesz azzal, hogy a nyugati kormányok elveszíthetik erkölcsi hitelüket, ha valóban támadást indítanak a WikiLeaks ellen? Gondolod, hogy a nyugati kormányok egyáltalán rendelkeznek ilyennel? Köszönöm, Tim Burgi, Vancouver, Canada
Julian Assange: A Nyugat bebetonozta a hatalmi kapcsolatait a szerződések, kölcsönök, részvények, bankok és hasonlók hálózatával. Ilyen környezetben könnyen biztosítható a szólás „szabadsága”, mivel a politikai akarat változása ritkán vezet az alapvető eszközök változásához. A nyugati szólás, mely ritkán fejt ki bármi hatást a hatalomra, szabad, mint a madár. Olyan államokban, mint Kína, létezik egy átható cenzúra, mivel a szónak még van hatalma, és a hatalom fél ettől. Mindig úgy kell tekintenünk a cenzúrára, mint egy gazdasági jelre, amely a szó potenciális hatalmát tája fel az illető törvénykezési környezetben.
rajiv1857: Szerinted meg lehet nyerni ezt a játszmát, amibe belekeveredtetek? Gyakorlatilag bújócskázhattok továbbra is a hatalommal? És ha lekapcsolnak – akár technikailag, nem feltétlenül fizikailag – milyen alternatívák vannak a rejtett anyagaitok számára? Van egy másodvonalas aktivista csapat, akik folyatják majd a kampányt? „Szétszórtátok” az anyagaitokat ahhoz, hogy ha egy rejtekhelyet hatástalanítanak, akkor az ne jelentse feltétlenül a játék végét?
Julian Assange: A Cable Gate archívuma az Egyesült Államokból és más államokból származó jelentékeny anyagokkal együtt kódolt formában szét van szórva több mint 100000 ember között. Ha valami történik velünk, a fontosabb részek automatikusan közlésre kerülnek. Ezen kívül a Cable Gate archívuma több hírszervezethez is eljutott. A történelem fogja megnyerni a játszmát. A világ egy jobb hellyé válik. Hogy mi túléljük-e? Ez tőletek függ.