Azt hiszem, nem sokan szállnak vitába azzal a ténnyel, hogy a La Manche csatornát átúszók nem éppen hétköznapi emberek. A jelenleg az írországi Corkban élő, de kunszentmártoni gyökerekkel bíró Molnár Gábor negyedik magyarként teljesítette az embert próbáló távot. A november 3-án a 29. életévét betöltő Molnár Gábor teljesítménye azért is külön megsüvegelendő, mert nem gyermekkorától kezdve hódol a hosszú távú úszásnak. Csupán két éve kezdte hobbiként, majd az szépen, lassan szenvedélyévé nőtte ki magát. Gábor Szentesen született, majd hároméves koráig, szülei válásáig Kunszentmártonban lakott. Ezt követően édesanyjával és öccsével elköltöztek, ám minden szünidőben visszatértek a Tiszazugba édesapjukhoz és öcsödi nagymamájukhoz. Gábor 17 évesen visszaköltözött Kunszentmártonba, itt érettségizett le. Ezután a Szolnoki Főiskolára járt, s itt mint közgazdász végzett. A diploma megszerzése után világlátásra adta a fejét, először Németországban kezdett dolgozni, majd 2006-ban Írországba ment, ahol jelenleg is él.
— Kezdetben az uszodában 500 métereket úsztam, majd egyre jobban belejöttem, s a mellúszásról gyorsra váltottam — mesélte Gábor. — 2008-ban neveztem be egy 2 kilométeres nyílt vízi úszóversenyre Corkban. A kategóriámban harmadik lettem, és nagyon élveztem az egész verseny miliőjét. 2009-ben egy sziget körbeúszására adtam a fejem, ahol aranyérmet szereztem a korcsoportomban. Nem sokkal ezután ismerkedtem meg egy francia elszármazott úszóval, aki sikeresen átúszta a La Manche csatornát és vele kezdtem el edzeni.
Elszántsága annyira tetszett és motivált, hogy én is feliratkoztam a csatornaátúszásra. Ekkor minden káros szenvedélyemet letettem. Jelentkeztem a Cork Masters Swimming Clubba, itt ismertem meg edzőmet, Eilis Burnst, aki a legjobb hosszú távú úszóedző Írországban. Ekkor már foglalkozott egy hat főből álló csoporttal, akik a csatorna átúszására készültek. Megkérdeztem, hogy csatlakozhatok-e, ő azt mondta, ennek nem látja semmi akadályát.
Ekkor kezdődött a 11 hónapos, 1700 kilométeres, minden energiát felemésztő, de mégis életre szóló élmény a csapattal. Gábor az úszással bejárta Írországot és még Svájcba is eljutott. Itt a Zürichi-tónál megrendezett maratoni úszóversenyen indult, ahol második lett. A 26,4 kilométert hét óra negyvenhárom perc alatt tette meg.
— A sok edzés után végre eljött a nagy nap. Éjjel fél tizenkettőkor futott ki a hajó tíz fővel a fedélzetén a doveri kikötőből — idézte fel Gábor. — A Shakespeare strandnál én kiugrottam a hajóból, és a fénycsóvát követve kiúsztam az angol partra, majd a jelre nekivágtam életem úszásának. A hajón hat barátom volt, akik itattak szénhidrátos vízzel, izotóniás folyadékkal és tartották bennem a lelket, számolták a karcsapásaimat, figyeltek rám, nehogy elsüllyedjek, vagy hipotermiás állapotba kerüljek.
Hét órán át vaksötétben úsztam a hajó fényeit fürkészve. Félóránként „etettek” egy madzag segítségével, mivel a szabályok szerint nem érhettem se a hajóhoz, se senkihez.
Molnár Gábort (jobbra) alaposan kimerítette a több mint 14 órás úszás, ennek ellenére boldogsága határtalan volt Molnár Gábort (jobbra) alaposan kimerítette a több mint 14 órás úszás, ennek ellenére boldogsága határtalan volt
Azt, hogy Gábor szerint mi volt a legkimerítőbb a 32 kilométeres úszása során, és a további részleteket megtudhatja a Vasárnapi Új Néplap holnapi számából.
szoljon.hu