Miskolc a jelek szerint kemény hely annak, aki önfeledten akar vásárolgatni, akár csak élelmiszert is. KecskeDotyi fél órán belül bement egy Tesco Expresszbe és egy Sparba , az első helyen a kiírthoz képest háromszoros áron akartak eladni neki egy virágot, a másodikon pedig olyan szemtelen volt a pénztároslány, hogy olvasónkból kijött a trágár tengerész. Fokozatosan bedurvuló állapotok hajtás után: Engem szopatnak a boltosok, komolyan mondom. Ma 4 helyen vásároltam, abból 2 helyen úgy felbaszták az agyamat, hogy csak na.
Első állomás: Teszkó expressz, Miskolc, sétáló utca. Amúgy nem járok teszkóba, mióta kijelentette, hogy lecseréli a magyar beszállítókat szlovákra, de Édesanyámmal voltam és Ő ott akart vásárolni.
Ki van rakva a krizantém 189 Ft/db áron. Anyukám kiválasztott egy kis csinosat és beraktuk a kosárba. Még vettünk pár dolgot, majd mentünk a kasszához. Ott gyakorlott vásárlóként reflexből nézem a cuccok árát, itt is feltűnt, hogy az a szerencsétlen virág 599 Ft-ért ugrott rá a blokkra. Mondom ácsi, 189 van kirakva, itt van vmi bibi. Szerencsétlen kasszás srác hívott egy szerencsétlen lányt, aki hátrament, hogy megnézze.
– A gép bizony 599-et mutat, akkor annyi.
– Jó, de a 189-eshez volt rakva.
– Hát, összekeverték a vevők.
Gondoltam keressük már meg akkor a helyét, mire jött a felismerés: NINCS KINN EGY DARAB 599-ES ÁRCÉDULA SEM!
Szóltam is a hölgynek, kissé már idegesebben, hogy nincs is olyan árcédula, akkor hogy a fenébe lehet rossz helyen?
– Még most jött az áru, még nem csináltunk neki cédulát.
– És úgy kirakják eladásra, hogy nincs is feltüntetve az ára?
– Hát, erről nem én tehetek. ( Ez a kedvenc mondatom, szerintem ezt minden áruházi dolgozóval begyakoroltatják.)
Itt felforrt az agyvizem, magamhoz vettem a vásárlók könyvét és leírtam ezt a kedves kis sztorit. Akkor vettem észre, hogy a felső rovátkában, ahol a teszkó pecsétjének kellett volna lenni (vagy épp kézírással ki kellett volna lennie töltve) tök üres. Ezt is még odakanyarítottam a végére, mert a fasz kivan már (annak ellenére, hogy nekem nincs is).
Második: Sétáltam tovább, gondoltam kell valami kaja holnapra, így betértem a Sparba. Szintén Miskolc, sétáló utca, kb 20 perccel később. Megjegyzem, ide szinte minden nap járok, mivel pár száz méterre van az otthonomtól és jófejek az eladók is.
Bepakoltam a kis kosaramba és beálltam a sorba. Az nem zavart, hogy kettő kassza működik a négyből és 10 percet kell állnom, ezt már megszoktam.
Végre sorra kerülök, aminek rendkívül örültem, mivel már kezdett melegem lenni a pulcsi-kabát kombóban. Erre a kasszás kiscsajhoz (valami új lehet, a büdös életben nem láttam még ott) odajön két munkatársa, hogy gyorsan üsse már be a vásárlásukat. Gondoltam megkérdezi, hogy nem bánnám-e, és már a nyelvemen volt a „Nem, csak nyugodtan” mondat. De persze csak gondoltam, hogy megkérdezi. Leszarta, hogy ott dekkolok már több mint 10 perce és ő még szarakszik. Jelzésképpen nekiálltam dobolni az ujjammal, erre ő meg leállt poénkodni a munkatársával, hogy majd ezt este ő is kipróbálja a Corában – és közben csapkodta a kassza tetejét.
Jópofán odafordul, hogy „Gondolom tudod, hogy ettől nem megy gyorsabban?”
Mondtam, hogy nem tudom és hozzátettem, hogy itt állok 10 perce, én jövök, akkor legyen szíves engem kiszolgálni és ne a munkatársait.
Erre flegmán mondta, hogy nekik csak addig lehet vásárolni, míg a boltban vannak és a kártyát is csak munkaidőben húzhatják le.
Megjegyeztem, hogy ez engem, mint külsőst marhára nem érdekel. Anno én is dolgoztam kereskedelemben, és ha nem szolgáltuk voltna ki a vevőt amikor kellett vagy flegmák lettünk volna, tuti, hogy úgy rúgnak ki minket, mint a macskát szarni. És igenis jegyezze meg, a bolt és az eladók a vevőkért vannak és nem fordítva.
Annyira ideges lettem, hogy a vásárlók könyvét már leszartam. Hát ne basszunk már szekéren, mert ráz, mit képzel magáról ez a kis picsa? Mi az, hogy leszarja, hogy én jövök, poént csinál belőlem majd még vissza is pofázik?
Az agyam elszáll már attól, hogy ha vevőként bemegyek egy boltba, még nekem kell vigyázzba állni és elnézést kell kérnem az eladóktól, ha megzavarom őket a magasröptű társalgásban. Egyszer és mindekorra minden rohadt eladó jegyezze meg: A VEVŐNEK MINDIG IGAZA VAN ÉS A VEVŐNEK FÉNYESRE NYALJUK A SEGGÉT! Akár tetszik, akár nem. Mert esetleg úgy dönt, és máshol fogja elkölteni a redvás pénzét, más zsebét tömi tele.
Szóval azt kell mondja, engem tényleg szopatnak az eladók. De megjegyzem, ez a picsa se járt jól, mert a „kedves” kiszolgálásának történetét elküldtem a Sparnak e-mailben. Igen, biztos, hogy semmi se fog változni, de megtettem, amit vásárlóként tehettem. Esetleg még felhúzom magam és elmesélem a boltvezetőnek is. Nem hiszem, hogy örülne neki, mert sokan azért járnak ide, mert olyan kedvesek az eladók. Kivéve ez az egy.
KecskeDotyi