Hát bevégeztetett. Az ürességnek nincs romantikája: az 1989-től eltelt húsz évben hányszor, de hányszor próbálták magukról velünk elhitetni, hogy ők szakemberek, hogy értenek valamihez. Most végképp kiderült, itt Miskolcon is, hogy meztelen a király. Hogy amit városvezetés címen csináltak, az nem volt más, mint a kádárista maszatolásnak és a tomboló nepotizmusnak a sajátos elegye.

Húsz éve nem fordult elő Miskolcon, hogy helyi politikus szisztematikus munkával , ellenoldali személyhez, politikushoz kötött stratégiai jelentőségű disznóságokat, majd a már rendelkezésre álló országos nyilvánosság segítségével a helyi „mainstream” médiát is többszöri tudósításra kényszerítette. Amikor dr Szinay a Párt ökle című, helyi érdekeltségű politikai valóság-showban kezdett közéletet élni, talán sokan – megvallom én is – aggódni kezdtünk érte. Azt hihettük, hogy az utóbbi évek magasan legtehetségesebb Fideszes politikusa kényszerű és méltatlan szerepet vállal.
De nem.

 
Aki az utóbbi nyolc esztendőt Miskolcon töltötte, az nap mint nap szembesülhetett ugyanis a helyi szocialista hoci-nesze egyre pofátlanabb leleményeivel: a városi vállalatok Sándor napi, vagy karácsonyi „spontán” ajándékaival a kedves vezetőknek, vagy a helyi komszomolkából, akarom mondani tanácstagból demokratikusan iskola igazgatóvá választott képviselő asszonnyal. De dr. Szinay hívta fel a köz figyelmét arra a csillogó tehetségű szoci káderre is, aki félig-meddig városi céggel és cégben tudott és mert (!!!) Miskolcon vállalkozni úgy, hogy közben városi MSZP választmányi elnök is volt egyúttal. Mindezt természetesen a politikai jó erkölcs és a baloldali szolidaritás jegyében. Az már szinte mellékes, hogy 782 ezer forintért cserébe, még a városi kórházat is majdnem felszámoltatta. Az offshoros cégháló a különféle szerződésekkel a városi Holding körül pedig már most adják a munkát a harmadik hatalmi ágnak.
Szóval, az tény, hogy a miskolci mélységes mély társadalmi alapokon nyugvó politikai hoci-neszéből már mindenkinek elege volt és Szinay csak az i betűre rakott pontot a sajtótájékoztatóival.. Ám az országos jobboldali média ez esetben súlyos jelenléte, odafigyelése mellett, a közéleti igazságok kimondásában ezúttal végre szerepet tudott vállalni néhány itteni kolléga és médium is.
Mindenek előtt Juhári Andrea a Trend tévéből és Tóth-Szántay Jóska, a miskolci Juventusból. Amikor Andrea másodszor kérdezett rá a szerény, jó ízlésű, szimpatikus, úgy egyébként a szociális ügyekért felelős alpolgármesterre, hogy mégis, miképpen kaphatott tehát építési engedélyt ott a belvárosban, ráadásul az Antall Józsefről elnevezett téren, az a lakóháznak indult ízlésficam…. Hát….Biztos több volt mindez, mint miskolci Gyémántok kitüntető címre jogosító újságírói teljesítmény. Vagy amikor egykori kollégám Toca, a szocialista képviselők falának, az emberileg, morálisan láthatóan megrendült Kálinak egy sajtótájékoztatón újra és újra, halálos nyugalommal tette fel a kérdést: lejátszhatja-e a birtokába került felvételt? Amely egyébként kapásból teljesen más megvilágításba helyezte a szocialisták szánalomra méltó védekezését, unalmas maszatolását.
A most győztes Fidesz itt Miskolcon, két dolgot biztosan nem tehet: nem egyezhet ki a bukott garnitúra egyetlen egy tagjával sem, és nem boríthat fátylat az elmúlt nyolc év miskolci történéseire.