Egy nagyvállalatnak voltam az igazgatója. A reggeli kávémat egy szexi titkárnő
készítette, munkába egy új Volga kocsival jártam . Egyszer utánam jöttek,
hogy adományozhatna a cégem 10.000 forintot az egyik Központi Bizottsági
tag temetésére.
Azt mondtam, hogy ennyi pénzért eltemetem az egész Központi Bizottságot!
Ettől kezdve egy kis vállalatnak lettem az igazgatója…
Napi kávémat egy idősebb titkárnő készítette, munkába egy kissé rozoga
Ladával l jártam. Egyszer szememre vetették, hogy nem voltam az utolsó
pártgyűlésen. Mondtam nekik, hogy ha azt tudtam volna,
hogy ez az utolsó – biztosan elmentem volna rá, még transzparenst
is vittem volna!
Ekkortól kezdve mesterként dolgoztam.
Munkába saját autómon jártam, magam főztem meg a kávémat. A falon ott
lógott Kádár és Lollobrigida képe. Egyszer azt mondták nekem,
hogy miért nem tüntetem el a falról azt a kurvát.
Leakasztottam hát Kádár képét.
Ez időtől árokásó munkásként dolgoztam.
Munkába kerékpáron mentem, kávét termoszban hordtam magammal.
Egyszer, amint éppen árkot ástam, jöttek utánam, hogy rejtsem el a kerékpáromat,
mert errefelé jön a szovjet küldöttség.
Mondtam, hogy ne aggódjanak, mert a kerékpár le van lakatolva
és tolvajlás ellen is biztosítva van… …
Ettől kezdve munkanélküli lettem…
Ámde, az élet sok mindenre megtanított… hosszú évekig munkanélküli voltam,
mígnem jött a rendszerváltás…
Rehabilitáltattam magam. Innentől kezdve politizálok. Kávémat szexi titkárnő
készíti, munkába személyi sofőröm visz Audi A6-ossal.
Befogom a szám és ha kell – szavazásra emelem a kezem. Életszínvonalam emelkedik.
A fiatalkori kilengéseimre csak mint szépre emlékezem…