Szivattyúban van a Diósgyőr, tudatja a közvéleményt a média azzal kapcsolatban, hogy a folyamatos kivéreztetés állapotában leledző (egykor) meghatározó klub labdarúgócsapata újfent milliós nagyságrendű büntit kapott a vidéki csapatokkal szembeni elfogulatlanságáról ismert (?) MLSZ – től.
Én meg azt mondom, bár csak szivattyúban lenne már a csapat, mert ez azt jelentené, végre megtalálta a kivezető utat a több éve a felszín alatt büdösödő fekália  , de nem. Ez az isten/ördög tudja mióta szarakodó DVTK szivattyú ma még csak álom, csak úgy mint a szerkezetet működtető szippantós autó. Mert az ürülék eltüntetése per pillanat, megfizethetetlenül drága. Benzin, gázolaj, kivonulás, sofőr, szarmester (bocs). stb., tengernyi pénz. Nekünk. Szivattyú? Jó is lenne. Miből? A valóság az, hogy mint szerény adottságú településeken szokás, mi késő estenként, – mikor már csak a párzási ösztöntől hajtott kankutyák loholnak csorgó nyállal a nőstény szagát követve – lazán, hagyományos módszerrel küldjük vissza a természetbe azt, ami borzasztóan büdös, viszont nélkülözhetetlen az élet körforgásához.. Egyetlen előnye hogy ingyen van. Hogy szagolja az egész falu, na és? Föl lehet jelenteni. A szomszédot, Béla bácsit, bárkit. Néhány évig tologatják az aktákat, aztán mire a papírkupac megtalálja gazdáját, addigra megváltoznak a jogszabályok, nyugdíjba megy az ügyintéző, az új munkatárs meg azt sem tudja mennyi a saját mellékszáma. Szóval, akkor szivattyúban vannak „dévérék”, és velük együtt mi, sikerre éhes, régóta csak nosztalgiából élő szurkolók vagy sem? Szerintem konkrétan benne vagyunk. Jobban, mint gondolnánk. Hiszen a szakállas viccben (amikor Carter elnök és Nyugati csatlósai azon csodálkoznak, miért merülnek el jobban a szarban mint Brezsnyev, kommunista főtitkár) is az a poén, amikor az oroszok első embere azt mondja: Ugyan, mit csodálkoztok, alattam van Lenin! Bizonyára sokakat érdekel ki van (ma) fenn, ám az is megérne egy jelképes kezdőrúgást, ki van alatta? 
Ilyenkor hol vannak a szilveszterkor a Városház téren piros-fehér sálban bohóckodó, népszerűséghajhász, szavazatmaximalizáló politikusok, a várost reprezentálni hivatott közéleti emberkék? Sehol. Morbid hasonlat, de az egész olyan, mint amikor Orosz Lajos (véletlenül, szintén „Nagy Dévétékás”) alpolgármestert kiküldték a Máltai szeretetotthonba egy száz éves nénit köszönteni, aki az egészből egy kukkot sem értett, viszont két hónapra rá meghalt. Valahogy így van ez a Diósgyőrrel is. 100 évesen kaptunk egy tortát, gyertyával, tűzijátékkal, még danoltak is egy sort a muzsik(us)ok, aztán amikor megvágták, akkor derült ki, hogy hiába vonták be csokoládé mázzal, szart sem ér.