Egy saját világítótorony? Amiben lakni is lehet? Aminek saját kis csónakkikötője van? Amiből elképesztő a kilátás, tökéletes a magány és aláfestésként egész nap hallgathatjuk a tenger morajlását? Ez a hónap ajánlata lesz! Van valami borzasztó vonzó a zordon sziklák között fekvő világítótornyokban, ezekben a mitologikusan ősi jelképekben, ami arra ösztökél, hogy odamenjek, és megírjam életem főművét. Egy saját, különbejáratú 105 éves világítótorony amúgy is roppantul burzsuj dolog. Még akkor is, ha ilyen kicsi.
Elismerem, nem mindenkinek való. A képen is látható időjárási viszonyok között például nem békésen morajlik a tenger, hanem kibírhatatlanul csapkodja a falakat, viharban ráadásul 10 másodpercenként üvölt a duda, 6 másodpercenként pedig villan a fotonágyú erősségű reflektor. Arról nem is beszélve, hogy komoly vihar esetén nem is olyan egyszerű csak úgy leslattyogni egy roséért vagy sörért a sarki boltba. Sőt: jobb, ha ilyen ügyeinket még a dagály előtt elintézzük. A toronynál lévő „napozóterasz” kihasználhatóságát egyébként illik fenntartásokkal kezelni, mivel a világítótorony a Portland közeli Port Elizabethnél van, egészen közel a kanadai határhoz. Nem, ez nagyon nem Miami.
Akinek megtetszett, nem árt, ha siet az ajánlattevéssel, mert még ebben a hónapban megválik tőle az állam, és eddig csak egyetlen ajánlat érkezett rá, 10 ezer dollárért. 2,2 millió forintért, egy használt Opel Astra áráért igazán lennék világítótorony-tulajdonos. Csak annyi a kikötés, hogy nem szabad akkora átalakítást végezni, hogy sérüljön az épület műemlék-jellege, helikopter-leszálló tehát kizárva. Ja, mellesleg üzleti lehetőségként sem rossz, egyre többen keresnek ugyanis különleges szállást, a világítótornyokat pedig sokan kedvelik. Nem rossz, mi?
