Közlési kényszerünk van, mert a főszerkesztő
már beígérte veled az interjút. Tehát, hogy kezdődött?
– Mindent az Északhírnökért, de nem szívesen nyilatkozom. Egy tanácsadó ne
nyilatkozzon, hanem mondjon véleményt arról, amiről kérdezik. És még véletlenül se a nyilvánosságot győzködje, vagy traktálja, hanem azoknak érveljen, akik megtisztelték a bizalmukkal. És ez most nem kelletlenkedés, csak a lehetséges szerepzavar kiküszöbölése. Ezért hagytam abba Lilaakác számomra oly kedves közéleti stenkerolásait, vagyis honismereti munkáit is, még a nyár derekán.
– Ezt talán értjük. De milyen lesz a folytatás? A politikai tanácsadó, hogy tud önmaga is maradni?
– „A mozdulatban mindig egyenesen tartjuk a derekunkat, hogy arcunkat jól lássa az, aki előtt meghajoltunk.”
