A gyöngyöspatai konfliktus kezelésében, feltárásában a titkosszolgálatoktól a rendőrségen át a közigazgatásig szinte az összes fontos államirendészeti szerv részt vesz. Ennek ellenére a teljes kudarc réme fenyeget: zilált és rosszkedvű testületeknek kellene megoldaniuk a közbiztonsági vészhelyzeteket.
„Én sem vagyok aranyhal” – mondta az ingerültség és a humor határán egyensúlyozva Pintér Sándor belügyminiszter múlt pénteken az Országos Polgárőr Szövetség közgyűlésén a több költségvetési támogatást kérő felszólalásokra. A tárcavezető most az ország első számú tűzoltójaként próbálja megfékezni a Gyöngyöspatától Hajdúhadházig kialakult közbiztonsági vészhelyzetet. Ez szinte lehetetlen küldetés: a Fidesz 2010-es, két hét alatti rendcsinálásra vonatkozó – mára nyilván sokszor elátkozott – kampányígérete miatt fogyóban a polgárok türelme. Ráadásul a rendőrség berkein belül nő a rosszkedv a korkedvezményes nyugdíj eltörlésének tervezete és a ramaty pénzügyi helyzet miatt – év elején a testületnél harmincmilliárd forintot zároltak. A Heti Válasz ezért politikusokkal, a titkosszolgálatok világát ismerőkkel, rendőrtisztekkel beszélgetett, hogy felmérje: milyen állapotban találja a jelenlegi helyzet a magyar államot.
A szlovák modell
Képesek lennének-e a közigazgatási és rendészeti szervek például a Szlovákiában 2004-ben kialakult zavargásokhoz hasonló esetek megelőzésére, vagy a baj bekövetkezte esetén a hatékony intézkedésre?
A szaporodó konfliktusokból kiindulva a szociális rendszer tervezett szigorításával indokolják sokan, miért számolhatunk a Szlovákiában 2004-ben megvalósult forgatókönyvvel. Szomszédunknál hét éve, az uniós csatlakozás előtt törtek ki zavargások a cigány közösségek körében, miután az akkori Dzurinda-kabinet a most idehaza tervezetthez hasonlító intézkedéseket vezetett be. Például a – csökkentett összegű – segélyek kifizetését közmunkákban való részvételhez kötötte, és szigorított a rokkantsági nyugdíj odaítélésének feltételein is. A tiltakozás a kelet-szlovákiai Garanyban kezdődött: a romák megtagadták, hogy gyerekeiket iskolába küldjék; az üzletfosztogatások pedig a szepességi Lőcsén indultak, amit tiszacsernyői és tőketerebesi akciók követtek. A szlovák médiában megszólaló romák éhséget és diszkriminációt emlegettek az elégedetlenség kirobbanásának okaként. E jelenség méreteire jellemző, hogy 600 katonával kellett megerősíteni a lázadók megfékezésére kiküldött rendőröket.
Kérdés, hogy hasonló eset lehet-e Magyarországon. Kutatók kimutatták, hogy a magyarországi cigányság jobban integrálódott, mint a szlovákiai, de a honi szociális rendszer beígért átalakítása szinte bizonyosan feszültségeket kelt majd. Ráadásul – a szomszédos példából kiindulva – nem csupán népi elégedetlenséggel kell számolni. A szlovák rendőrség szerint a tüntetésekre rátelepültek a szervezett alvilággal összeérő uzsorási körök, akiknek bevételkiesést jelentett, hogy „ügyfeleik” a korábbinál akár felével kevesebb pénzt kaptak; azt is szigorúbb feltételekkel.
De vissza Magyarországra: az egyenruhás szervezetek félelemkeltő vonulását, a közrend önkényes fenntartását szankcionáló, hétfőn elfogadott törvénymódosítás nem oldja meg az alapproblémákat. A szociális rendszer Széll Kálmán-tervben bejelentett szigorítása pedig veszélyforrás. Ez a legrosszabb hír, amikor számos faluban a többségiek antiszociális kisebbségiektől rettegnek, a romák jelentős része pedig a fekete és egyéb egyenruhásokban a cigánygyilkosságokkal vádolt halálbrigád eszmei rokonait véli felfedezni. Kevéssé biztató fejlemény, hogy nőhet a cigányság körében az önvédelmet erőszakkal elképzelők befolyása. A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) már 2008-as évkönyvében fontosnak tartotta megjegyezni: „az önvédelmi jelleget hangsúlyozva jelentős erőszakkészségű, több száz fős „kisebbségvédő ” csoportok váltak mobilizálhatóvá. Ezek megjelenése, konfrontációkeresése eddig a verbalitás szintjéig jutott.”
A fazék lyukai
Ha már titkosszolgálat: a kormány komoly szerepet szán a hírszerzésnek és elhárításnak a gyöngyöspatai események hátterének felderítésében. A Magyar Nemzet múlt héten azt írta, a szervek feladata annak tisztázása, hogy ellenérdekelt titkosszolgálatok és üzleti körök játszottak-e szerepet a történetben. Gyöngyöspata kapcsán felrémlett Zámoly: 2001-ben Fejér megyei romák Franciaországban kértek menedékjogot üldöztetésre hivatkozva. (Közülük többet a magyar bíróság börtönbüntetésre ítélt egy 1999-es gyilkosság miatt.) Egy brit hírszerzési szaklap, a Jane’s Intelligence Digest tíz éve azt állította, hogy Moszkva áll a romák kivándorlása mögött, s az orosz titkosszolgálat ezzel igyekezett hitelteleníteni az uniós csatlakozáson dolgozó Magyarországot. Az újság akkor megjegyezte, a cigánykérdés ilyesfajta kiaknázását az orosz biztonsági szervek Csehországban próbálták ki, és Magyarországra csak adaptálták.
Noha Zámoly esetében a titkosszolgálati manőverre bizonyítékokat senki nem szolgáltatott, figyelemre méltó, hogy Vladimír Mečiar szlovák kormányfő 1998-as bukása után kiderült: az Ivan Lexa által vezetett szlovák titkosszolgálat Dežo (Dezső) fedőnevű akciót hajtott végre Csehországban. Ennek célja a cigányellenesség szítása, kisebbségellenes bűnügyek provokálása volt. Szlovákia azonban ezzel csak a nagy testvérnek maszekolt. Jan Ruml, Csehország 1992 és 1997 közötti belügyminisztere a Mladá Fronta Dnes című prágai napilapnak anno azt nyilatkozta: mivel a pozsonyi társszervek összejátszanak az oroszokkal, hazája titkosszolgálata semmilyen kapcsolatot nem ápol velük. Ladislav Pittner, a pozsonyi nemzetbiztonság akkori vezetője pedig 2002-ben közölte: Lexa szökésében oroszlánrésze volt a Szemjon Mogiljevics nevével fémjelzett, a KGB utódszerveihez is bekötött orosz-ukrán maffiának.
Mindebből nem következik automatikusan, hogy Gyöngyöspata kapcsán a kelet-európai titkosszolgálatok esküdtek össze ellenünk. Életszerű magyarázat lehet, hogy a szélsőjobboldal köreiben van elég, a cigányok megfegyelmezését magától is feladatának érző ember. Akár még olyan filantróp mágnás is akadhat, aki a kisebbségieket külső ráhatás nélkül, merő emberbarátságból „menekíti”. Ettől még kérdés, mennyire tartja ellenőrzése alatt ezeket a destabilizáló helyzeteket a magyar elhárítás.
A jelek nem biztatóak. Jelenleg két, a titkosszolgálat működési zavarait napvilágra hozó eljárás folyik; az UD-ügyet és a cigánygyilkosságok perét tárgyalják a bíróságok. Utóbbi esetben már egy parlamenti vizsgálóbizottság is leszögezte 2009-ben: titkosszolgálati vezetők mulasztása áll amögött, hogy a tervezett fegyverbeszerzés előtt leállították az elsőrendű vádlott, K. Árpád telefonjának figyelését. A politikai ide-oda cibálás miatt elfásult NBH-t a tavalyi kormányváltás után Alkotmányvédelmi Hivatallá nevezték át; a terrorizmussal foglalkozó szakembereket elvitte az új Terrorelhárító Központ, a megmaradt szervezet pedig nem pezseg a tenni akarástól. Ennek egyik jele, hogy egy év nem volt elegendő a már megszűnt NBH honlapjának lecserélésére.
Demográfiai katasztrófa
De ez csak a kisebb gond: információink szerint kormánytagok gyakorlatilag a sajtóból tudták meg, hogy egy külföldi üzletember romákat buszoztat Gyöngyöspatáról Csillebércre – pedig az ilyen esetek elkerülése végett költ egy állam titkosszolgálatokra. „Nincs annyi ujjunk, ahány lyuk van a fazék falán” – ismeri el lapunknak egy elhárítási vezető. Tudható az is, hogy a gombamód szaporodó szélsőjobboldali, nyilas csoportok szemmel tartása szintén gondot okoz.
Ráadásul a titkosszolgálati állomány a kormány nyugdíjreformtervei miatt morózus, csakúgy, mint a rendőrök – pedig most utóbbiak állnak a frontvonalban. Rendőrségi forrásaink csalódottságról, kiábrándultságról beszélnek; péntekre újabb tüntetést jelentettek be az elégedetlen rendvédelmi dolgozók. A probléma már olyan mértékű, hogy megyei kapitányoknak beosztottjaik Facebookoldalakon megjelenő kritikáit kell kezelniük. Hiába érezhető társadalmi igény, hogy rendőrök a negyvenes éveik elején ne menjenek nyugdíjba, az egyenruhások arculcsapásként élik meg a történteket. Szerintük az utolsó olyan kedvezményeiket vonják el, amelyek megkülönböztetik őket egy átlag munkavállalótól, s ellensúlyozzák a sokszor méltatlan munkakörülményeket.
A „cigánybűnözés” ellen vonuló polgárőrök”
A furcsa helyzetet jól jelképezi, hogy a különlegesen képzett rendőri egységek tavaly novemberi amerikai világbajnokságát olyan (43 éves) magyar rendőr nyerte meg, aki már nyugdíjban van. Azaz elvileg nemhogy ilyen magas fokú igénybevételre, de a hétköznapi szolgálatra sem alkalmas. A reform támogatói azt is mondják: a megengedő nyugdíjazási szabályok kisebbfajta demográfiai katasztrófához vezettek. Jelenleg 36 ezer hivatásosból 370 olyan rendőr van, aki 50 év fölötti, és 25 év szolgálati viszonnyal rendelkezik. Nem egy olyan budapesti kerületi kapitányság akad, ahol a kapitány és a három alosztályvezető kivételével mindenki 35 év alatti – pedig a terepmunka minősége a tapasztalattól is függ. A konfliktusos vidékeken rendszeresen felpanaszolt rendőrhiányt a kormány feszített ütemben kiképzett fiatalokkal pótolná: március elején 1800 próbaidős rendőrt avattak a Hősök terén, őket jövő tavaszig még 2400 egyenruhás követi.
Kérdés, hogy a növekmény alkalmas lesz-e a Hajdúhadháztól Gyöngyöspatáig számos helyen fellobbanó feszültség kezelésére. Igaz, másutt történt előrelépés: a korábban a hírekben sokszor szereplő, Miskolc melletti Lyukóvölgy törvénytisztelő polgárai az év elején köszönőlevelet írtak a rendőrségnek. A rendszeres egyenruhás jelenlét ugyanis érezhető változást hozott életükben: hetven körözött bűnözőt fogott el például a hatóság az elmúlt időszakban az egykori bányásztelepen.
Gyöngyöspata bizonyos szempontból premier is volt. Többször szerepelt a sajtóban egy új poszt, a kormánymegbízotté: Horváth László, a Heves megyei kormányhivatal vezetője a faluból hadakozott a politikai turbósítás ellen. „Arra kérem Gyurcsány Ferencet nagyon határozottan, hogy ne dobálózzon a milliókkal. Az emberek közé dobott egymillió forint tovább növeli a feszültséget, csak elmélyíti a bajt” – fogalmazott a volt miniszterelnöknek a helyi cigányok javára felajánlott adományával kapcsolatban. Az év elején felállt kormányhivatalokba szervezték-szervezik a központi közigazgatás területi szerveit a munkaügyi központoktól a szociális és gyámhivatalig – csupa olyan intézményt, melyekre a szegényedő térségekben kiemelt feladat hárul.
Csakhogy a rendszer még távolról sem működik teljes fordulatszámon, nem egy helyen az összevont szervek még helyüket és irodáikat keresik. Hevesben például az egy irányítás alá vont 15 szakigazgatási szerv közül tizenkettőt jelenleg is megbízott vezető irányít. A megyei kormányhivatal első embere az állam helyi képviselője, akinek ezentúl a munkaköri leírásában szerepelhet, hogy közvetítsen a kritikus helyzetekben. Így történt már Hajdúhadházon is, ahol Rácz Róbert, a Hajdú-Bihar megyei kormánymegbízott jogászokkal és konfliktuskezeléshez értő szakemberekkel próbálta csitítani az indulatokat.
