A művészettörténész 1948-ban született Szikszón. Pályáját pedagógusként kezdte. Az Egri Tanárképző Főiskolán, majd a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1984-ben pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett doktori címet. 1976-ban került a Herman Ottó Múzeumba, ahol a Miskolci Képtár vezetőjeként, később művészettörténész muzeológusként dolgozott. A sárospataki Comenius Tanítóképző Főiskolán tanszékvezető volt, és a Sárospataki Képtárat is irányította.
1994 . július 1-jétől 2007 végéig vezette a Miskolci Galériát. Igazgatósága alatt gyarapodott az intézmény kortárs képzőművészeti gyűjteménye, bővültek hazai és nemzetközi kapcsolatai. A Grafikai Biennálék és a Téli Tárlatok szervezése mellett számos kiállítás és művészeti kiadvány létrehozásában vett részt.
A Miskolci Egyetemen művészettörténetet és művészeti muzeológiát oktatott, az Új Holnap című folyóirat kiadója és főszerkesztője volt. Alapítóként vett részt a Szépmesterségek Alapítvány és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportjának létrehozásában. A Herman Ottó Múzeum búcsúztatójában külön megemlékezett arról, hogy Dobrik István mennyire fontosnak tartotta a fiatal szakemberek támogatását. Kollégáit tanította, segítette pályájuk elindulását, és saját eredményeiben mindig elismerte a közös munka szerepét.
Munkásságát 2001-ben Pro Urbe díjjal, 2006-ban Széchenyi Ferenc-díjjal és megyei Prima-díjjal ismerték el. 2008-ban Miskolc díszpolgárává választották, 2018-ban pedig átvehette a Miskolci Múzsa Díjat.
